Ezzel a levéllel búcsúzott öreg kutyusától a gazdi. Sok sok évet töltöttek együtt, hatalmas űrt hagyott maga után.
“Kedves Jessie,
Amikor ölbe vettelek, ezt súgtam a füledbe: “Ígérd meg, hogy örökké élni fogsz, oké?” Nem tudtam elképzelni nélküled az életet, ezért mindig ezt mondogattam: “Biztosan örökké élni fogsz!”
Mindig szerettem sétálni veled. A póráz még mindig ott lóg az ajtón és arra vár, hogy menjünk sétálni! /Ezen a héten sokat esett az eső, és minden nap már reflexszerűen ránéztem az órára, amikor ott volt az ideje, hogy együtt sétálni menjünk\./
Hirdetés
Amikor kekszet vagy chipset eszek, mindig téged kereslek, mert dobni szeretnék neked egy falatot.
Hirdetés
Tökéletes kutya voltál a számomra! Olyan jó kutya voltál. Soha nem pisiltél be a lakásba, és nem rágtál szét semmit a lakásban. Csendes voltál, ritkán ugattál.
Jóban rosszban kitartottál mellettem. Mindig igaz barátom voltál, soha nem ítéltél el, még akkor sem, amikor meghaladtam a 100 kilót.
Hirdetés
Mindig csóváltad a farkát, amikor találkoztunk.
Úgy bízhattam benned mint a gyermek a szülőben. Ahogy egyre idősebb lettél, és megjelentek a kis szürke foltok, akkor igazi nagymama lettél.
Most, hogy távoznod kellett, az élet belőlem is kiszakított egy darabot.
