Akik felismerik ezt a régi dalt, azoknak minden elismerésünk!! Már több lassan 50 éve, hogy megjelent!!

1968-at írtunk, amikor is először felcsendült ez a szám! Remélhetőleg te is ismered, mert amúgy egy nagyon felkapott sláger volt Magyarországon! Szerintünk az egyik legjobb a régi dalok közül, ezt te is értékelni fogod!.

.

Kezdetek.

/1962 elején a közös gépészmérnöki egyetemi évfolyamra járó Markó József, Nagy Antal és Szilvássy Zsolt gitárzenekar alapítását határozták el\./

A zenekarba az egy évfolyammal feljebb járó Tamás Lászlót is megnyerték.

1963 elejétől már játszottak Tájfun zenekarként az egyetemi „Gépész-klub” (Budapest, XI. ker., Villányi út 29-31.) vasárnapi táncos délutánjain. Tagok: Tamás László dob, Markó József szólógitár, Szilvássy Zsolt basszusgitár, Nagy Antal szaxofon, Kelemen György zongora.

Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, többnyire a „Hurricanes”, „Ventures” és „Shadows” együttesek híres számait ill. ritkán fellépett velük egy László keresztnevű énekes (vezetékneve nem ismert) aki kizárólag Elvis dalokat adott elő, egészen jól. 1964 januárjában került a zenekarba Pósa Ernő ének, és vele egy időben Lelkes Zoltán ritmusgitáros..

Az „Echo” nevet a zenekar szintén ekkor vette fel, először Echo-2 ( az amerikai műhold után) majd idővel csak Echo. 1964 elejétől az egyetemi „Gépészklub” mellett rendszeresen felléptek a Kapás utcai Táncklubban, valamint az „Országház” étterem (Budapest, V. Kossuth Lajos tér) ifjúsági vasárnapi klubdélutánjain. A közönség és a konkurencia „mérnök zenekar”-nak titulálta a zenekart, utalva három tag mérnökjelölt voltára. 1964 márciusában a Váci utcai Pesti Színházban vettek részt egy beat együttesek részére rendezett versenyen, ahol a második helyezést érték el.

A győztes a Metró együttes lett, ahol a közönség először hallhatta Zorántól visszhangosítóval Roy Orbison In Dreams c. számát.

A zenekar júniusban a keszthelyi „Helikon” egyetemi kulturális fesztiválon aranyérmet nyert. 1964 nyarán Nagy Antal és Kelemen György kiváltak. Ekkor a felállás: Tamás László (dob), Markó József (szólógitár), Lelkes Zoltán (ritmusgitár), Szilvássy Zsolt (basszusgitár) és Pósa Ernő (ének). Ettől kezdve a zenekar repertoárján angol együttesek vokális számai is szerepeltek ( Dave Clark Five, Swingin' Blue Jeans, Searchers stb).

1965 tavaszán az Echo első koncertjét adta az Ifjúsági Parkban.

1965 őszén az Echo - a Bajtala-trióval megosztva - megnyerte a budapesti tánczenei vetélkedőt. Ennek 1. díja volt, hogy a Magyar Rádió stúdiójában hangfelvételt készíthettek.

A stúdióban kiderült, hogy a Rádió angol nyelvű számot nem volt hajlandó felvenni, ragaszkodott a magyar szöveghez, annak ellenére, hogy magyar nyelvű saját száma akkor még nem volt a zenekarnak. Hirtelen jött ötlettel a „Kis Bence” című gyermekverset összeházasították a Rolling Stones „Off the Hook” zenei alapjának feldolgozásával, így született meg az első rádiófelvétel „Kis Bence” címen.

Az Echo első TV-fellépése az 1965-ös Ki mit tud? elődöntőjében volt, de a döntőbe nem jutottak be.

A siker útján[szerkesztés]
Az Echo igazán sikeres felállása 1966 elején jött létre. Pósa Ernőt behívták katonának, és helyére Varannai István került (a Syrius-ból) billentyűsként és énekesként. Ő komponálta később az Echo dalok többségét. Ez a felállás tehát a következő volt: Tamás László dob (1941), Markó József szólógitár és hegedű (1943), Lelkes Zoltán ritmusgitár (1945), Szilvássy Zsolt basszusgitár és hegedű (1943) és Varannai István ének és billentyűsök (1946).

1966 tavaszán a Hanglemezgyár kiadta az Echo első kétszámos kislemezét (SP-302), amelyen szerepelt a „Kis Bence” (az 1965-ös rádiófelvétel) és Varannai-Móricz Zs.: „Mehemed”-c. újonnan felvett száma.

1966. július-augusztus hónapokban (Interkoncert szerződéssel) Romániában, a Fekete-tenger partján Constanta-n vendégszerepelt az Echo.

A hazatérés után, 1966. szeptemberétől folytatódtak az Echo korábbi klub-programjai többek között a Kapás utcai Táncklubban.

1967. januártól vasárnaponként rendszeresen játszottak a Könyvklubban (Bp. V. Liszt Ferenc tér), szombat esténként pedig a budavári BME Várklubban.

1967. február-március hónapokra újabb romániai vendégszereplésre utaztak a Fekete-tenger melletti Eforia-Nord-ra. E program befejezéseként március 20-án Bukarestbe utaztak, ahol a román hanglemezgyár (ElectroRecord) felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt a „Kis Bence”, „Mehemed”, valamint Varannai - Szilvássy: „De jó lenne utazni” és Varannai - Tamás: „Gondolsz-e majd rám” c. számokkal.

A magyar Ifjúsági Magazin (IM) 1967.

márciusi slágerlistája szerint 1967. februárban a slágerlistán első volt a „Mehemed”!

1967. május 7-én az Echo délután és este két önálló koncertet adott az Egyetemi Színpadon. A programban egyebek mellett, új számok szerepeltek: „Words” és „Massachusetts” (Bee Gees). The Bee Gees számok kíséretét általában két hegedűvel játszották. A két hegedű állandó és élőben történő alkalmazása az Echo-nak sajátos új színt kölcsönzött. 1967. május 18-19-én a Hanglemezgyár felvette a 2. kétszámos kislemezüket (SP-394), amelyen Varannai - Lelkes - Móricz: „Repülő farkas” és Varannai - Szilvássy: „De jó lenne utazni” c. számok szerepeltek. Ezek, és több más, felvételen meg nem őrzött számunk is, a romániai vendégszereplések hónapjaiban születtek.

1967. november 5-én délután és este ismét két önálló koncertjük volt az Egyetemi Színpadon.

1967 őszén a Hanglemezgyár elkészítette az Echo sorrendben 3.

kétszámos kislemezét (SP-459) Varannai - S. Nagy: „Egy cserép kaktusz” és Varannai - Tamás: „Gondolsz-e majd rám?” c. számokkal.

Az Echo vitathatatlanul legnagyobb slágere a "Gondolsz-e majd rám?" már 1967 végén felkerült a slágerlistákra, s több hónapon keresztül ott is maradt. Sőt idővel igazi örökzölddé vált itthon és a környező országokban egyaránt. Még jelenleg is gyakran szerepel a rádiók kívánságműsoraiban. 1967-ben a „Magyar Ifjúság” c. lap olvasóinak év végi országos szavazásán a zenekarok rangsorában az 5. helyre került az Echo.

1967. december 10-én a budavári Várklubban közös koncertet adott az Echo és az Omega (az utóbbival fellépett: Wittek Mária és Zalatnay Sarolta).

1968. március 6-án újból a TV „Halló fiúk, halló lányok” c. műsorában szerepeltek (Antal Imrével), és bemutatták a lemezen már megjelent „De jó lenne utazni” c. számukat.

1968. július 30-án szerződéssel 1 hónapos vendégszereplésre Jugoszláviába, pontosabban Macedónia második legnagyobb városába, Bitolára utaztak.

A hazatérés után folytatták a rendszeres klubéletet: szombat esténként a Várklubban, péntekenként a Nádor utcai Orvosi Klubban játszottak.

1968. november 19-én a Hanglemezgyár felvette a 4. kétszámos kislemezüket Varannai - Tamás: „Várlak” és „Menj!” c. számokkal. A sors iróniája, hogy a nagy nehezen felvett 4. lemezükön a „Várlak” c. szám a Hanglemezgyár hibájából selejtes lemeznyomással került forgalomba, amit botrányos módon nem nyomtak újra, hanem meghagyták selejtnek.

1968. december 22-én újabb önálló koncertet adtak az Egyetemi Színpadon, és december 27-én FMH színpadán.

1968-ban az év végi országos szavazáson (a „Magyar Ifjúság” c. lap olvasóinak szavazatai alapján) a zenekarok rangsorában ismét az 5. helyre kerültek, tehát az Echo tartósan az első öt helyezett között tudott szerepelni az országos népszerűségi listán.

1969. február 9-én közös Illés-együttes - Echo koncert volt a Corvin moziban.

1969. június 21-én a Kisstadionban rendezett „Rockfesztivál”-on közös koncertet adott az Illés-együttes, Echo és az Atlas (együttes).

1969. június 28-án ismét felléptek az Budai Ifjúsági Parkban.

1969. augusztus 6-8. között az Erkel színházban megrendezett Táncdalfesztiválon Rátonyi Hajnalka, Fehér Erika, Magay Klementina énekeseket kísérték.

1969. augusztus 13-án az Echo személyes és egyéb okok miatt felbomlott.

2018. november 03. (szombat), 22:33