Igen
Nem
Ez a férfi, Alastar McAlpina, egy olyan helyen dolgozik, ahol halálos betegségekben szenvedő gyerekekről gondoskodnak. /Egy napon eldöntötte, hogy megkérdezi őket, mit gondolnak az életről, mire vágynak igazán, és mire nem\./
Először is elmondta, hogy mi az, amire nincsen szükség a gyerekek szerint, ami nem volt a „fontos” listájukon.
Senki nem mondta, hogy több tévét nézne, többet Facebookozna.
A számukra legkedvesebb dolgok között visszatérő elem volt egy személyes kedves jószág.
„Szeretem Rufuszt! A vicces ugatása mindig megnevettet.”
„Imádom, amikor a cicánk odabújik hozzám este, és dorombol.”
„Akkor voltam a legboldogabb, amikor a parton tudtam lovagolni a lovamon.”
Minden gyerek szerette a könyveket, és történeteket hallani, főleg a szüleitől.
A gyerekek azt kívánták, hogy bárcsak kevesebb időt töltöttek volna azzal, hogy azon gondolkoznak, hogy mások mit gondolnak róluk, és azt tartották a legtöbbre, ha valaki a betegségük ellenére normálisan kezeli őket.
„Az igazi barátaim nem törődtek vele, hogy kihullott a hajam.”
„A barátom meglátogatott a műtét után, és észre sem vette a sebet.
Sokuk jobban aggódott mások miatt.
„Remélem anya jól lesz. Szomorúnak tűnik.”
„Apának nem kellene annyit aggódnia. Hamarosan újra látni fog.”
„Majd Isten vigyázni fog anyára és apára, amikor én nem leszek.”
Az is szembetűnő volt, hogy mennyire fontos a gyerekeknek a kedvesség.
„A nagymamám annyira kedves. Mindig megmosolyogtat.”
„A barátom odaadta a fél szendvicsét, amikor nekem nem volt.
„Azt szeretem, amikor az a kedves nővér van itt. Akkor kevésbé fáj.”
Kitértek a nevetés fontosságára, és mint értékelték kedvenc hőseiket, játékaikat. De végül minden gyerek a legtöbbre tartotta a családjukkal töltött időt!
„Apa és anya a legjobbak!”
„A nőérem mindig olyan jól ölel.”
„Senki nem szeret engem úgy, mint az anyukám.”
Hogy mi az üzenet? Legyünk kedvesek és szeressünk! Olvassunk több könyvet, és töltsünk több időt a családunkkal.
