50-60 százalékkal nőhet a bérünk pár éven belül
/Még nem egyezett meg a kormány a munkáltatók és munkavállalók érdekképviseleteivel a hatéves bérmegállapodás folytatásáról, így egyelőre nem lehet tudni, pontosan mekkora béremelésekkel kell számolni jövőre és a következő években\./
- A közszférában az idén 10,8 százalékkal, jövőre 9,9 százalékkal, azután 9,3 százalékkal, majd 8,5, illetve 7,9 százalékkal nőnének a bérjövedelmek.
- Az összes munkavállalóra vetítve ennél kicsit mérsékeltebb jövedelemnövekedést prognosztizáltak: a jövő évtől 9,5 százalékost, azután 7,7 és 7 százalék közöttit. Hirdetés
Ez azt jelenti, hogy
2022-re az összes munkavállalóra vetítve átlagban mintegy 50 százalékkal nőhet a jövedelem.
Az már tudható, hogy a szociális hozzájárulási adó a bérmegállapodás alapján évi 2 százalékponttal csökkenve 2022-re lemegy a jelenlegi 19,5 százalékról 11,5 százalékra. Sőt az sem kizárt, hogy Parragh László kamarai elnök javaslatát elfogadják, és egyszámjegyű lesz a szocho. A személyi jövedelemadó ugyancsak egy számjegyűre olvadhat, legalábbis többször pedzegette már Varga Mihály a 9 százalékos szja-t, erre is lehet esély négy év múlva. Az egyszámjegyű szocho és szja egybevágna azzal a tervvel, hogy a régiós versenytársakénál kisebb legyen a bérekre rakódó közteher.
Ezekből a tényezőkből már elég jól lehet következtetni arra, milyen bérnövekedés várható, illetve hogyan alakulhatnak a cégeknél a bérköltségek.
Nézzük először, hol tartunk most a bérmegállapodás óta. Jelentősen nőtt a minimálbér, a bérminimum és az átlagbér, de nem ugyanilyen meredeken nőttek a munkáltatói költségek, mert közben 27-ről 19,5 százalékra csökkent a szocho.
Most vizsgáljuk meg, mi történne, ha 9 százalékra csökkenne a szocho és az szja is: csökkenne a munkáltatók költsége, és ezzel együtt a nettó bér is megemelkedne.
A dolgozók szempontjából még jobb lenne a helyzet, ha a szochocsökkentést is egy az egyben a munkavállalók „kapnák meg”, azaz a bérköltségeket változatlanul hagynák. Ami nem fájna a munkáltatóknak. Bár ők biztosan jobban örülnének az előző verziónak.
A szochót biztos, hogy évek alatt fogják lecsökkenteni, az szja-nál viszont nem kizárt, hogy rögtön a 9 százalékot célozzák meg, csak kérdés, hogy mikor. Most nézzük meg, mi a helyzet, ha egymás mellé tesszük a konvergenciaprogramban prognosztizált bérnövekedést és az adócsökkentéseket, feltételezve, hogy azok 2022-ig megvalósulnak.
Kérdés, hogy a béremelésnél a cirka 50 százalékba már bele kell-e értenünk az adócsökkentések béremelő hatását, vagy az még hozzáadódik ehhez. Mint látszik, akkor járnánk jobban, ha az előrejelzést a bruttó bér emelkedésére kell érteni:
Jól hangzik a nettó 150 ezer forintos minimálbér, és a 330 ezer forint feletti nettó átlagbér, de azért 2022 még odébb van. És közben az infláció is dolgozni fog, vagyis a reálkereseteknél mérsékeltebb emelkedés várható.
És akkor hol van még Orbán Viktor ígérete, aki 2030-ig tervez, és azt szeretné elérni, hogy Magyarország addigra az Európai Unió első öt olyan országa közé tartozzon, ahol a legjobb élni, lakni és dolgozni.
Ha ezt bérre lefordítjuk, akkor az azt jelenti, hogy valahol Svájc, Norvégia, Luxemburg és az Egyesült Királyság után kellene következnünk a bérrangsorban, magunk mögé utasítva Izlandot és a többieket.
Kiemelt kép: Máthé Zoltán / MTI
Forrás: budapest1873.net
2018. május 17. (csütörtök), 19:23
