A 70-es, 80-as években más volt gyereknek lenni: Egyedül mentünk boltba, fáról szedtük a cseresznyét, órákig játszottunk egy labdával, de mégis boldog gyerekkorunk volt.

Az én gyerekkoromban még egyedül elmehettünk a boltba, ahol frissen darálták a kávét, a szüleink nem féltettek attól, hogy elüt az autó. /Ha unatkoztunk, kiléptünk a házból, vagy leszaladtunk a lépcsőkön és pár perc alatt találtunk is játszótársat, mert az egész utcát ismertük\./

Drága játékok nélkül is boldogak voltunk, a gombfoci, a bújócska, fogócska, az ugróiskola bőven elég volt a szórakozáshoz. A falusi nagymamánál sokszor még játék sem volt, de helyette akadt számtalan gyerek, akikkel rohangálhattunk a mezőn, nyulat, békát kergetve.

Bicikliztünk, a patakban fürödtünk örültünk, mikor a nagyiéknál lehettünk. Jókat nevettünk, olykor sárosak lettünk, de ez senkit sem zavart. Ha akadt egy labda, órákig eljátszottunk vele.

Nem kellett kijönni, ránk szólni, békésen játszottunk, mindig volt egy nagyobb gyerek közöttünk, aki ha kellett ráparancsolt a kicsikre. Minket még úgy neveltek, hogy hallgattunk a nagyobbra.

Nem volt annyi féle fagyi mint ma, de a csoki, vanília, citrom, eper elég is volt nekünk.

Nem hiányzott más! Mi még egy bögre kakaónak is tudtunk örülni, a legfinomabb házi édesség a tejbegríz volt, cukrozott fahéjjal/kakaóval, de mégis elégedettek voltunk. A nagymamánál sültek a legfinomabb sütemények, nem vágytunk elegáns cukrászdákba. Egy szelet kalács, egy bögre friss tej és már boldog is volt a napunk.

A küszöbön ülve a zsíros kenyér volt a legfinomabb, hol paradicsommal, paprikával, hol almával, dinnyével.

Senki nem szólt ránk, ha a kertben rohangálva a fáról ettük a meggyet, eszünkbe se jutott, hogy meg kellene mosni. Virágot szedtünk a réten, kislibákat őriztünk, futkároztunk.

Ha elmentünk táborozni, mi még képeslapot küldünk a szüleinknek, ami sokszor csak azután érkezett meg, hogy mi már hazaértünk, de nem bántuk. Hétfőn nem volt műsor a tévében, de kit érdekelt, amikor ott volt a diavetítő? 

A mai fiatalok már el sem hiszik, hogy okostelefon nélkül is volt élet, pedig mi akkor egy sokkal szebb és kedvesebb világban éltünk, ahol nem leselkedett ránk annyi veszély.

A lábtörlő alatt volt a lakáskulcs, mégse tört be senki.

Mi még tudtuk, mi a tisztelet, a felnőtteknek illedelmesen köszöntünk, a buszon átadtuk a helyet az idősebbeknek anélkül, hogy kérték volna.

Forrás: ketkes.com

2019. április 10. (szerda), 23:02