A 70-es, 80-as években:Fára másztunk, zsíros kenyeret ettünk, nem volt mobilunk, de boldogak voltunk.

A 70-es, 80-as években születtél? Valószínűleg mi vagyunk az utolsó generáció, akik még játszottak ugróiskolát és bújócskát, de a mai gyerekek talán már a fogócskát sem ismerik.

/Mi vagyunk az utolsó generáció, akik még használtak érmés telefont\./

Az óvódában még magyar verseket tanultunk, nem beszéltünk angolul 4 – 5 évesen. A mi időnkben még nem volt 12-es karika a tévében, mi még a Dallas, Szomszédok kombináción nőttünk fel.

Mikor sikerült valamilyen külföldi tévécsatornát nézni, a reklámok teljesen elvették az eszünket. Olyan színes játékokat és különleges édességeket még álmainkban sem láttunk, nemhogy a boltokban.

Nyáron még este tízkor is az utcán játszottunk, a szüleink tudták hol járunk. A labdának hatalmas értéke volt, ugróköteleztünk, hintáztunk. Zsíros kenyeret ettünk hagymával, valahogy akkor mindenkinek jólesett.

A mi szüleink még nem mobilon hívtak, hanem kikiabáltak és mi már mentünk is haza. Nem volt mobilunk, de volt kukoricacsőből készült babánk.

Egy jó könyv, vagy focilabda boldoggá tette a nyári estéket.

Akkoriban nem volt ennyi gerincferdülés. Az emberek sokkal boldogabbak voltak. Jól éreztük magunkat a vidéki nagymamánál, mi még mertünk fára mászni, tócsában játszani, nem bántuk, hogy sárosak leszünk. Örömmel kergettünk a kacsákat, nekünk akkor ez volt a legjobb nyaralás. Mi még tudtunk örülni az apró dolgoknak.

A nagymama mindig finomakat sütött – főzött, öröm volt a konyhájában lenni.

Nem voltunk válogatósak, mindent megettünk. A friss forró tej akkoriban jobb volt bármilyen üdítőnél.

Nem volt drága mobilunk és divatos ruháink, de boldogak voltunk, nem hiányzott a zsebpénz, elég volt, ha jutott fagyira. A mai gyerekek ebből már semmit se tudnak, sajnos ők ezt már nem tapasztalhatják meg.

Forrás: ketkes.com

2019. április 05. (péntek)