A boldog gyermekek hangosak, vidámak és nem fogadnak szót!Mi nagyik ezt tudjuk
Egy boldog gyermek, aki szeret kommunikálni és felfedezni a világot, hangos és irányíthatatlan – írja a Mejor con Salud.
Azonban az utóbbi években olybá tűnik, hogy a társadalmunk elfelejtette a gyermekkor lényegét. /És a világon megjelennek az olyan szállodák, bárok és éttermek, amelyek bejáratán egyértelműen ott a jelzés\: „csak gyermek nélkül”\./
Mindegyik szülő legalább egyszer került már olyan helyzetbe, amikor gyermeke nyilvános helyen sírt. És ilyenkor jellemzően mindenki elutasító pillantással fordul felé, vagy éppen el tőle, mintha arra utalnának, hogy a szülő nem tudja, hogyan kell a gyermeket nevelni.
Az utóbbi időben az ilyen helyzetek rendszeresen a közösségi hálózatok és más médiumok vitáinak tárgya. Megjelentek az úgynevezett „gyerekgyűlölők” vagy a gyermekre teherként tekintők. Ők annak örülnek, hogyha (verbálisan) rátámadhatnak a gyermekekre a közösségi hálózatokon rosszindulatú megjegyzéseikkel, terhes nők fórumain terjesztett felforgató tevékenységükkel, kötekedve a szoptató nőkkel, illetve csúnya dolgokat írva az olyan posztok alá, amiben gyermekek kezelésére pénzt gyűjtenek.
Két élettörténetet fogunk most elmesélni, amelyek teljes mértékben tükrözik ezt a fajta „gyermekgyűlöletet”.
Sarah Blackwood, a híres kanadai énekes, két éve élte át életének egyik legkellemetlenebb pillanatát. Vancouverbe kellett repülnie, 7 hónapos terhesként 23 hónapos kisbabájával együtt utazott.
A gép még fel sem szállt, amikor a fia könnyekben tört ki. Az összes utas azonnal elkezdte beleütni az orrát a dologba és egymás után morgolódtak: „Ezek a mai anyák már nem tudják, hogyan kell kezelni a gyerekeket.” Hamarosan megjelent a stewardess, aki azt mondta neki, hogy meg kell nyugtatnia a fiát, különben kénytelen leszállítani őket a gépről.
Sarah Blackwoodot megijesztette ez a kemény reakció, az empátia és a gyermekkel szembeni megértés teljes hiánya.
Ugyanez történt egy másik fiatal nővel, aki a „Love What Matters” portálon közzétette történetét. Szintén repülnie kellett valahová, de gyermeke a repülés közepén sírni kezdett. Az utastársai részéről elhangzott kritika, szemrehányás és az észrevételek nagyon kellemetlenek voltak.
A fiatal anya szorongásos állapotba került, ami tovább rontotta a helyzetet, amíg hirtelen meg jelent egy „jó lélek”.
Aztán elkezdte magára vonni a gyermek figyelmét, beszélgetett vele és a fényképeket is megmutatta a táblagépen. Csodálatos volt. Legalább ez a személy megértette a gyermek igényeit, az érzelmek, a türelem és az intimitás fontosságát.
Mit kell tudni a gyermekkorral kapcsolatban?
Az örökké nyugtalan gyermek, aki keres-kutat, nevet, sír, fut, ugrál, szétszórja a dolgokat, és kérdéseket tesz fel, elsősorban egy boldog gyermek, aki éppen így fedezi fel a világot.
A fentiekben említett kényelmetlen helyzetekből, sajnos, arra a következtetésre jutunk, hogy az emberek nagyon tévesen gondolkodnak arról, hogy milyen a helyes szülői nevelés. Számukra a jólnevelt gyermek egy csendes gyermek, aki mindig hallgat.
De elítélni, szemrehányást tenni, persze sokkal egyszerűbb. És az emberek gyakran ezen megfontolásokból kiindulva értékelik a helyzeteket. Pedig a gyermeknek néha csak ki kell fejeznie érzelmeit és sírva enyhíteni a stresszt. Ők nem kapcsolhatók szabadon be és ki, mint egy játék.
Amikor egy kisgyermek sír, az azért van, mert szüksége van valamire, jellemzően az anyjától. Például az árvaházakban nevelt gyermekek gyakran abbahagyják a sírást, mert rájöttek, hogy igazából senki sem mutat érdeklődést irányukban.
A fiú vagy lány gyermek nem miniatűr méretű felnőtt. Kommunikálniuk kell velünk és a környezetükkel. Holnap lesz idejük hallgatni bőven, immáron felnőttként.
Szerinted a „gyermekekkel szembeni ellenérzés” problémát jelent a társadalom vagy az emberek számára?
Forrás: ketkes.com
2019. december 04. (szerda), 20:44
