A demográfiai válság a kapitalizmus sírásója?

A világ jólétének növekedése éppen egybeesett a népességrobbanással. De mi lesz, ha fordul a trend?

Paul Morland demográfus monográfiájában azt mutatja be, hogy a népességrobbanás az iparosítás, a modernizáció és az urbanizáció következménye. Darrell Bricker politológus azt vizsgálja, miért csökken a nyomor a gyors népességnövekedés ellenére.

/Az emberi népesség lélekszáma évszázadokon át csak nagyon lassan nőtt, ám növekedése az iparosodás óta felgyorsult\./

Az időszámítás kezdetekor 200 milliónyi ember élt a Földön, 1700-ban is csupán 600 milliónyi, 1800-ban viszont már egymilliárd. Még 1920-ban is csak kétmilliárdra becsülték az emberiség lélekszámát, ma viszont már közel nyolcmilliárdan vagyunk. 1975 óta megduplázódott a népesség.

De mi lesz, ha lelassul a népességnövekedés, netán csökkenni kezd az emberi populáció? A fejlett országokban alaposan visszaesett a születések száma, és legfeljebb a hosszabb élettartam és a bevándorlás miatt nincs népességfogyás.

Morland és a kanadai szerzőpáros egyaránt úgy véli, hogy a jólét globális növekedésének hatására a fejlett országokban is csökkenni fog a születések száma, és elkezdődik az elöregedés. Indiában és Kínában már mérhető a lassulás, az utóbbi esetében már 2.1, vagyis a stagnáláshoz szükséges szint alá esett a termékenységi ráta. Mindkét könyv vitatja az ENSZ előrejelzését, miszerint 2050-re tízmilliárdra nőhet az emberiség lélekszáma.

– Ha a szerzőknek igazuk van, és valóban hamarosan tetőzik, majd pedig fogyni kezd a Föld népessége, annak súlyos társadalmi következményei lesznek – írja Karabell.

Kevesebb fogyasztás miatt vissza fog esni a kereslet és vele a termelés is, és ez a GDP visszaesésével jár. Nem számolnak vele, hogy ha csökken a születésszám, akkor kevesebb lesz a munkaképes egyén, ámde ha a fogyasztás visszaesik, akkor mégsem lesz hiány áruból és szolgáltatásokból, hacsak idősgondozóból és ápolóból nem. Akárhogy is, fogyó népesség mellett a termelés visszaesése nem feltétlenül jár az egyéni jólét csökkenésével.

Karabell megjegyzi, hogy ez a most még növekedésben lévő fejlődő országok számára okozhat igazán nagy kihívást. A fejlett országok még csak-csak ellensúlyozhatják a népességfogyást a bevándorlók befogadásával, a szegényebbeknek azonban erre nem lesz lehetőségük, hacsak nem halmoznak fel kellő vagyont a népességnövekedés idején.

A recenzált kötetek szerzői úgy vélik, hogy a népességcsökkenés hatására a kapitalizmus csillaga is leáldozhat.

Ha nincs növekedés, akkor nem érdemes befektetni, sőt megtakarítani sem. De nem számolnak azzal, hogy ha a népesség megfogyatkozna is, új technológiákkal ez esetben is a szokásosnál nagyobb haszonra lehetne szert tenni, vagyis a piaci versenyt, azaz a kapitalizmust ez korántsem ítélné halálra.

Forrás: szemlelek.net

2019. október 05. (szombat), 15:57