A megosztásokért is hálás vagyok, köszönöm! …

Kedves Barátaim, Ismerőseim!

Egy szomorú és egyben mélységesen felháborító történetet kell megosztanom Veletek és egyben a segítségeteket kérnem:

Van egy kedves, öreg Barátom. Diplomája van és hatalmas szíve. /Több évtizedes rendőri pályafutást követően, nem „Kádárnyugdíjasként” jött el a Rendőrségtől, hanem leszerelt, majd vállalkozóként tevékenykedett\./

Sajnos rosszul választott társat, így teljesen becsődölt, miután a társa lelépett a cég pénzével. Agyvérzést kapott, a mai napig nem tud rendesen járni, illetve mentálisan sem jött teljesen rendbe. De nem adta fel, nehezen összekuporgatott egy kis pénzt, majd családi segítséggel megvásárolt egy öreg présházat Kaposvár-Ivánfahegyen, amit kétkezi, szorgos munkával kialakított magának lakóépületként és ott élt, távol az emberektől. A sors továbbra is kísértette, dolgozott egy vagyonvédelmi cégnél, amely nem fizette ki, de nem adta fel, haladt tovább. Minden éjszaka őrködött, nappal aludt valamelyest, illetve művelte a kis kertjét, járta az erdőt. Soha nem panaszkodott, úgy érezte, megtalálta békéjét a Zselic erdeiben, remete magányában.

Eddig lehetne akár „sikertörténet” is, de nem az:

Hiába a zselici „nyugalom”, az erdei környezet…. A környékbe települtek polgártársaink, akiknek integrációja nem volt túl sikeres… Folyamatosan zaklatták, meglopták, elvitték a nyáron megtermelt zöldségeit a fagyasztójából, tűzifáját, a komplett konyhai felszerelését, stb.

Több esetben tett feljelentést, hiszen az elkövetők köre nyilvánvaló volt, mivel egyik „csicska” elmondta, hogy Ők voltak. Ennek nyomán legalább a konyhai felszerelései megkerültek, de a helyzet még jobban elmérgesedett. Többször életveszélyesen megfenyegették, zaklatták, veteményesét, kerítését tönkretették, befogadott kutyusát megmérgezték. Többször tett – kétségbe esve – feljelentést, eredménytelenül. E közben a traffipaxok azért működtek, a gazdaság dübörgött, az integráció további súlyos milliárdokért, hatalmas sikerekkel üzemelt.

Ma reggelre arra ért haza az éjszakai szolgálatából, hogy a kis házát felgyújtották, ami porig égett. Mindene odalett… Ahogy Ő fogalmaz: „Attilám csak az maradt, amit rajtam látsz!” Ismét megpróbálkozik a feljelentéssel, bár már most hangzottak el olyanok, hogy „Biztosítása van? Hol volt a tűzeset idején? Mit tett, hogy ez ne történjen meg?” … …

Őt idézem: „Nem fogok hátrafelé menni, nem adom fel, csak elszántabb lettem! A szomszéd présház tulaja jó barátom megengedte, hogy meghúzzam magam a présházban, villany meg ágy van, a többi lesz valahogy…”

Nagy szüksége lenne egy kicsi, akármilyen rozoga, de működő hűtőre, egy egylángos (palackos)gáz vagy egylapos villany rezsóra. Az étkezését megoldjuk, de hűtő nélkül, így a nyár kezdetén esélytelen…

Megkérlek Benneteket, ha van valakinek – elsősorban Kaposvár környékén – egy még használható, akármilyen méretű hűtője, villany vagy gáz rezsója (ha lehet palackkal)ami számára már felesleges és fel tudja ajánlani Dénes barátomnak, nagyon hálásak lennénk érte!

Sajnos nem vagyunk túl vastagok, esetleg pár ezer forintot tudunk is érte fizetni…

A későbbiek során valószínűleg szükségünk lesz ruhákra, bútorokra, bontott építőanyagra, de ez még a „jövő zenéje”, ami most a legfontosabb lenne az a hűtő és valamilyen rezsó.

A megosztásokért is hálás vagyok ….

Ha bárki bármit tud segíteni a honlapon találjátok a forrás linket.

Forrás: www.facebook.com

2015. június 01. (hétfő), 16:40