A pszichológus elárulja a „3. szabályt”, amit minden szülőnek tudnia kellene…

A pszichológusok azt mondják, hogy van egy nagyon fontos szabály a gyermekekkel történő kommunikációkor. Ez az úgynevezett „három perces szabály”.

/Ennek lényege úgy foglalható össze, hogy mindig olyan örömmel találkozzunk a gyermekünkkel, mintha csak egy olyan barátunkkal találkoztunk volna, akit nem láttunk sok\-sok éven át\./

Nem számít, hogy csak fél órát voltunk távol tőle a boltig és vissza, a munkából értünk-e haza, vagy éppen egy hosszú üzleti útról érkeztünk meg.

Rendszerint a találkozás utáni első percben a gyermek mindent meg szeretne osztani a visszatért felnőttel.

Ezért is olyan fontos, hogy ne hagyjuk ki ezeket a pillanatokat.

Sok szülő intuitív módon követi a háromperces szabályt. Például, ha egy gyermeket elhoznak az iskolából, mindig a szemükbe néznek, megölelik a találkozáskor és azt mondják, hogy „hiányoztál”. Míg más szülők egyszerűen csak kézen ragadják a gyermeket, kiadják a vezényszót, „gyerünk”, és tovább beszélgetnek a telefonon.

A munkából érkezve haladéktalanul fordítsuk minden figyelmünket a gyermekre.

Vessük le a cipőnket és menjünk oda hozzá. Mindenkinek kell, hogy legyen néhány perce, hogy leüljön mellé, megkérdezze, hogy telt a napja és meghallgassa a válaszokat.

És csak ezután menjünk enni vagy nézzük meg a híreket. Ha nem adjuk meg a gyermeknek ezt a kis figyelmet, akkor az egész este követni fog minket, kommunikációt, figyelmet és szeretetet követelve.

Figyelem! Nem a kommunikáció időtartama a fontos, hanem az érzelmi közelség!

Néha néhány percnyi bensőséges beszélgetés sokkal többet jelent a gyermek számára, mint egy egész napnyi együtt töltött idő, ha az felületes, és teljesen máshol járnak a két félnek a gondolatai.

A legfrissebb adatok szerint az ukránok a gyermekeikkel való kommunikációra legfeljebb heti 1,5 órát különítenek el. És ez sajnos, messze nem a legrosszabb eredmény! A lengyelek például, átlagosan csak 4 percet szentelnek naponta a gyermekeiknek!

Az a tény, hogy folyamatosan elfoglalnak minket a gondjaink, nem fogja boldoggá tenni gyermekeinket, még akkor sem, ha úgy tűnik számunkra, hogy ezt az ő boldogulásukért tesszük.

A gyermekeknek nagyon fontos a kommunikáció, szükségük van saját, élő példára.

De a szülők és a gyermekek számára az „együtt töltött idő” kifejezésnek más-más jelentése van.

A felnőttek számára elegendő, ha a gyermekek éppen csak a közelben vannak, például, amikor a házban sürgölődünk, vagy amikor boltba megyünk.

Ellenben a gyermekek számára, az időmegosztás szemkontaktust jelent, amikor a szülőkkel egymás mellé ülnek, félreteszik mobiltelefonjukat, nem gondolnak a saját, felnőtt ügyeikre, és minden figyelmüket rájuk irányítják.

Természetesen a szülőknek nincs mindig ideje játszani a gyerekekkel, de az ilyen pillanatok alatt csak azt kell tennie, amit a gyermek akar. Ne ajánljuk a gyermeknek a saját szabadidős ötleteinket. A gyermek soha nem fog megnyílni az olyan szülő előtt, amikor úgy érzi, hogy az a kommunikációjuk során valami teljesen másról gondolkozik közben.

Az idő nagyon gyorsan telik, és akkor már késő felocsúdni, amikor a gyermekek már a serdülőkorba lépnek.

Tehát ne pazarold el az idődet és kezdj bizalmas kapcsolatot kiépíteni a gyermekeddel most!

A „három perces szabály” segít ebben!

Forrás: ketkes.com

2018. december 20. (csütörtök), 22:04