A pszichológus elárulja a „3. szabályt”, amit minden szülőnek tudnia kellene…
A pszichológusok azt mondják, hogy van egy nagyon fontos szabály a gyermekekkel történő kommunikációkor. Ez az úgynevezett „három perces szabály”.
/Ennek lényege úgy foglalható össze, hogy mindig olyan örömmel találkozzunk a gyermekünkkel, mintha csak egy olyan barátunkkal találkoztunk volna, akit nem láttunk sok\-sok éven át\./
Rendszerint a találkozás utáni első percben a gyermek mindent meg szeretne osztani a visszatért felnőttel.
Sok szülő intuitív módon követi a háromperces szabályt. Például, ha egy gyermeket elhoznak az iskolából, mindig a szemükbe néznek, megölelik a találkozáskor és azt mondják, hogy „hiányoztál”. Míg más szülők egyszerűen csak kézen ragadják a gyermeket, kiadják a vezényszót, „gyerünk”, és tovább beszélgetnek a telefonon.
A munkából érkezve haladéktalanul fordítsuk minden figyelmünket a gyermekre.
És csak ezután menjünk enni vagy nézzük meg a híreket. Ha nem adjuk meg a gyermeknek ezt a kis figyelmet, akkor az egész este követni fog minket, kommunikációt, figyelmet és szeretetet követelve.
Figyelem! Nem a kommunikáció időtartama a fontos, hanem az érzelmi közelség!
Néha néhány percnyi bensőséges beszélgetés sokkal többet jelent a gyermek számára, mint egy egész napnyi együtt töltött idő, ha az felületes, és teljesen máshol járnak a két félnek a gondolatai.
A legfrissebb adatok szerint az ukránok a gyermekeikkel való kommunikációra legfeljebb heti 1,5 órát különítenek el. És ez sajnos, messze nem a legrosszabb eredmény! A lengyelek például, átlagosan csak 4 percet szentelnek naponta a gyermekeiknek!
Az a tény, hogy folyamatosan elfoglalnak minket a gondjaink, nem fogja boldoggá tenni gyermekeinket, még akkor sem, ha úgy tűnik számunkra, hogy ezt az ő boldogulásukért tesszük.
A gyermekeknek nagyon fontos a kommunikáció, szükségük van saját, élő példára.
De a szülők és a gyermekek számára az „együtt töltött idő” kifejezésnek más-más jelentése van.
A felnőttek számára elegendő, ha a gyermekek éppen csak a közelben vannak, például, amikor a házban sürgölődünk, vagy amikor boltba megyünk.
Ellenben a gyermekek számára, az időmegosztás szemkontaktust jelent, amikor a szülőkkel egymás mellé ülnek, félreteszik mobiltelefonjukat, nem gondolnak a saját, felnőtt ügyeikre, és minden figyelmüket rájuk irányítják.
Természetesen a szülőknek nincs mindig ideje játszani a gyerekekkel, de az ilyen pillanatok alatt csak azt kell tennie, amit a gyermek akar. Ne ajánljuk a gyermeknek a saját szabadidős ötleteinket. A gyermek soha nem fog megnyílni az olyan szülő előtt, amikor úgy érzi, hogy az a kommunikációjuk során valami teljesen másról gondolkozik közben.
Az idő nagyon gyorsan telik, és akkor már késő felocsúdni, amikor a gyermekek már a serdülőkorba lépnek.
A „három perces szabály” segít ebben!
Forrás: ketkes.com
2018. december 20. (csütörtök), 22:04
