A szülők elvesztése örökre megváltoztat minket: nem számít, milyen idős vagy…

Míg a szüleink élnek, gyerekek vagyunk! És az elvesztésük egy olyan életünket megrendítő csapás, aminek nagysága független attól, hány évesek vagyunk.

/A kutatások megerősítik, hogy a szülők veszteségéből fakadó bánat ténylegesen megváltoztathatja agyunk munkáját, és hosszú távú fizikai következményekkel jár\./

A frontális kéreg és a kisagy felelős a fájdalomérzésért és a bánatért az agyunkban. Továbbá ezek az agyi területek felelősek az emlékekért, az alvásért és az étvágyért is.

Ez megmagyarázza, hogy miért van az, hogy amikor mély gyász vagy depresszió állapotában vagyunk, gyakran szembesülünk alvási problémákkal és étvágytalansággal.

Aki fiatalon veszíti el a szüleit, hirtelen gyász alakul ki nála, ami haraghoz és depresszióhoz vezethet.

Amennyiben van idő, hogy előkészítsük és elfogadjuk a szülő elvesztését, amikor az apa vagy az anya beteg, segít a bánat könnyebb leküzdésében.

A szülő elvesztése a hosszú távú érzelmi és értelmi bajokhoz, például a depresszióhoz, a szorongáshoz és bizonyos anyagokkal való visszaélés fokozott kockázatához vezethet.

A szülő elvesztése gyermekkorban csak növeli ezeket az esélyeket. 20, 15 év alatti gyermek közül átlagosan egy elvesztette egy vagy mindkét szülőjét.

Amikor a szülők egyikének haláláról van szó, nincs olyan, hogy „majd keresztülmegy rajta”.

Nem számít, milyen kapcsolatban volt velük, vagy milyen szülők voltak valójában. Elvesztésük mélyen és örökre megváltoztat bennünket az életünk hátralévő részében, mentálisan, fizikailag és érzelmileg egyaránt.

Becsüljük meg a szüleinket, szeressük őket, amíg még velünk vannak!

2019. október 30. (szerda), 20:05