Amikor még úgy éltünk, hogy akár a hét szűk esztendőt is bevállaltuk volna, amikor még arról szóltak a mindennapok, hogy biztosítsunk a szeretteinket mindent, amit tudunk. Igen volt, hogy ez erőnkön felül való volt és volt, hogy éreztük, hogy egyedül nem megy, de amikor még együtt éltünk akár hatan - nyolcan vagy tízen is egy házban és még több generáció együtt volt, akkor még tudtuk, hogy az idősebb igenis öregebb és a tiszteleten kívül szeretettel vezérelve segítettük őket.

/Amikor még úgy éltünk, hogy akár a hét szűk esztendőt is bevállaltuk volna, amikor még arról szóltak a mindennapok, hogy biztosítsunk a szeretteinket mindent, amit tudunk\./

Igen volt, hogy ez erőnkön felül való volt és volt, hogy éreztük, hogy egyedül nem megy, de amikor még együtt éltünk akár hatan - nyolcan vagy tízen is egy házban és még több generáció együtt volt, akkor még tudtuk, hogy az idősebb igenis öregebb és a tiszteleten kívül szeretettel vezérelve segítettük őket. Amikor még együtt főztünk be és hajnaltól késő estig csináltuk éppen amit, lekvár, befőtteket, savanyúságokat, mikor egy dolgos nap után nem kellett altató és másnap kezdtük elölről, de télen milyen boldogok voltunk, hogy mi a saját spájzba jártunk bevételezni, nem a szupermarketbe, hisz annak az íze sem az igazi házi, hozzá sem szagolhat. Ti még emlékeztek ezekre az időkre? Nyomjatok egy lájkot, ha igen.

Fotó forrása: Sütés-főzés

2016. február 17. (szerda), 13:46