/Már régóta tudott tény, hogy agyunk képességeinek csak elenyésző hányadát használjuk ki \(Einstein szerint úgy 10%\-át\), hogy ez a legbonyolultabb, legkevésbé ismert működésű szervünk és hogy a tudatalattink egy olyan mély kút, amely gyakorlatilag életünk minden egyes eseményének lenyomatát tartalmazza\./
Két féle úton tudunk ismeretekre szert tenni: egyrészt a felfogásunkkal, a megértésünkkel, értelmezéssel, tanulással a rövid távú memórián keresztül illetve másrészt a „rövidebb úton”, amikor az észlelt dolgok, események egyből a tudatalattinkba épülnek be.
Történt már veled olyan, hogy egy veszélyre (visszacsapódó ágra, repülő rovarra) hamarabb reagált a tested (becsuktad a szemedet), mint a tudatod? Ha oldalról érkezik egy kamion, a periférikus látásod akkor is figyelmeztet a veszélyre és félreugrasz, ha nem fogalmazódik meg benned pontosan, hogy egy több tonnás vasmonstrum robog feléd. Az agyad sokkal több információt gyűjt be, értékel, elemez és raktároz, mint azt el tudnád képzelni!
Vágó István egyáltalán például egyáltalán nem tudatosította magában, hogy egy madagaszkári zászló jött vele szembe a forgóajtón, hogy egy madagaszkári állat (a lemúr) képe van a kijelzőn, hogy egy Madagaszkár-feliratú táblát visznek el a látóhatára szélén.
Mi lenne akkor, ha minden olyan dolgot, információt, amit a tudatalattink irtózatos sebességgel és pontossággal magába szippant, „elő tudnánk venni” és valós tudásként lennénk képesek használni!
Ez a téma természetesen nem csak engem foglalkoztatott. Kutatta a területet X és Y is, de az összes szakember közül kiemelkedett egy, aki konkrét módszert is talált a nem-tudatos tudás aktiválásra: Sheele.
Az ő módszerét tíz éven keresztül tanultam-tanítottam-fejlesztettem, majd a magyar viszonyokra szabtam, így lettem én villámolvasás-oktató. De térjünk vissza még egy pillanatra Vágó Istvánhoz. A kvízmestert a mentalista úgy vezette a tudatalattijába beépülő jelképek, feliratok és képek által, hogy Magyarország legelismertebb szkeptikusa se vette észre.
Ugyanilyen tudatalatti marketingfogás például az is, amikor egy pékség a metróaluljáró szellőztető rendszeréhez vezeti a sütőjének az illatát.
A legtöbb ember, akivel találkozom – folytatja Lantos Mihály – azt gondolja, hogy a villámolvasás kamu. Pedig a fenti példák is tökéletesen bizonyítják, hogy a tudatalattink sokkal több információt képes feldolgozni és sokat többet is dolgoz fel, mint azt mi egyáltalán el tudnánk képzelni. Minden ember rendkívül tehetséges villámolvasó, csak még nem ismerik a technikát, amivel ezeket az elraktározott információkat elő is tudnák hívni és hasznossá tudnák tenni.
Fantasztikus dolgokra képes az emberi agy, ne legyünk hát hitetlenek saját magunkkal szemben! Láthattuk, hogy még Vágó Istvánt is meglepődik, amikor szembesül saját eddig ismeretlen képességeivel!
