Kitől féltsük a magánszféránkat?

Régen az államtól és a hatóságoktól féltettük leginkább privát szféránkat. Ma viszont az államtól várjuk, hogy megregulázza az adatainkra ácsingózó vállalatokat. De ki védjen meg saját magunktól?

/„A privátszféra egyre inkább eltűnőben van\./

Részben mi magunk számoljuk fel” – olvassuk Claudia Mäder cikkét a Neue Zürcher Zeitung feuilleton rovatában.

A magán- és a közszféra éles elválasztása már az ókori Görögországban is megjelent.

A középkorban csökkent ugyan a jelentősége, ám az újkorban ismét fontossá vált – írja Mäder. A felvilágosodás alapelve, és egyben a modern szabadelvű társadalmak egyik legfontosabb értéke a magánélethez való jog. Hosszú századok társadalmi fejlődésének és politikai harcainak eredményeképpen sikerült magánszféránkból száműzni az államot. Legalábbis a fejlett országok többségében.

A magánszférára leselkedő veszélyek persze nem tűntek el.

Csak éppen ma már leginkább a felhasználói adatokat értékesítő internetes óriásvállalatok jelentik rá a legnagyobb veszélyt. És odáig jutottunk, hogy velük szemben a magánszféra ősi ellenségét, az államot hívjuk segítségül, tőle várjuk, hogy adatvédelmi szabályokkal védje magánszféránkat. De azért az állam sem mondott le teljesen megfigyelésünkről – jegyzi meg Mäder. Persze szigorúan a polgárok védelmére és a hatékony kormányzásra hivatkozva.

Erről beszélt egyébként Földi László a Hír TV Nyolcas műsorában november 3-án. Elmondja, hogy igaz a félelem, hogy okos óráinkat lehallgatja a számítógép, és ez alapján ajánl reklámokat.

Miközben egyre érzékenyebbek vagyunk az internetóriások adatkezelési és megfigyelési eljárásaira, boldogan tárjuk a világ elé magánéletünk legintimebb részleteit is.

Ráadásul nem pusztán elővigyázatlanságból.

A folyamat kétirányú. Egyrészt egyre erőszakosabban hatolnak be az óriáscégek a magánéletünkbe, másrészt mi magunk tesszük ki az életet a megfigyelésnek. Erre szomorúan jó példa Steven Weber esete, aki egy tanzániai nyaraláson vesztette életét, miközben a víz alatt megkérte kedvese kezét. Barátnője felvette a tragikus lánykérést, majd a Facebookon közzétette a felvételt.

Mäder szerint az eset egészében és részleteiben abszurd. Leginkább azt találja bizarrnak, hogy a balesetet szenvedett férfi reménybelije rögzítette, majd az egész világgal megosztotta a halállal végződő lánykérést.

Mäder hátborzongatónak találja, hogy valaki a magánéletének ilyen intim részét önként közzéteszi.

Vagyis miközben folyamatosan aggódunk az internetes cégek adatvédelmi gyakorlata miatt, hajlamosak vagyunk önként feladni privátszféránkat. Márpedig saját magunktól az állam sem védhet meg.

Forrás: szemlelek.net

2019. november 08. (péntek), 16:58