"Magyar vagyok, apa, férj, testvér, barát, egy átlagos ember, egy a sok közül. Keresztyén vagyok és hívő. Nincsenek világmegváltó ötleteim, nem harcoltam még a hazámért, teszem a dolgom becsülettel tehetségem és lehetőségeim szerint. Két fajta embert ismerek: jót és rosszat. Nem érdekel senki bőrszíne, vallási hovatartozása. Vannak meleg ismerőseim és vannak olyanok is akik utálják a melegeket, egyik sem zavar, megpróbálok mindenkit olyannak elfogadni amilyen. Tiszteletre, becsületre, elfogadásra, hitre, hazafiasságra szeretném nevelni a fiam.

"Magyar vagyok, apa, férj, testvér, barát, egy átlagos ember, egy a sok közül. Keresztyén vagyok és hívő. /Nincsenek világmegváltó ötleteim, nem harcoltam még a hazámért, teszem a dolgom becsülettel tehetségem és lehetőségeim szerint\./

Két fajta embert ismerek: jót és rosszat. Nem érdekel senki bőrszíne, vallási hovatartozása. Vannak meleg ismerőseim és vannak olyanok is akik utálják a melegeket, egyik sem zavar, megpróbálok mindenkit olyannak elfogadni amilyen. Tiszteletre, becsületre, elfogadásra, hitre, hazafiasságra szeretném nevelni a fiam.
De most félek. Féltem a családom, a barátaim, a közösségeket ahová tartozom, féltem a Hazámat. Ahogy mások, úgy én sem értem mi történik körülöttem. Nem utálom azt aki a háború elől menekülve, egy jobb élet reményébe tovább áll, új hazát keres. Ha a gyerekem sorsáról lenne szó én is áttaposnék bárkin, ez egy természetes emberi cselekvés.
A zsigereimben érzem, hogy itt most az Ő esetükben nem csak erről van szó. Ez ennél valami sokkal bonyolultabb, megtervezettebb, agresszívabb. Ők már nem menekültek, előre megfontoltan jönnek.
Lehet, hogy ez egy szegény ország, ahol az emberek rossz kedvűek, utálkoznak és intrikálnak és biztos lehetne sokkal jobb, de én azt mondom nagyon sokan nagyon sokat dolgoztak, harcoltak, küzdöttek azért, politikai és felekezeti hovatartozásra tekintet nélkül, hogy ilyen legyen és legfőképp legyen! Szabad, demokratikus, Európa része, ahová mindig is tartozott. Szeretném ha ez az ország továbbra is a magyarok országa lenne, megőrizve nyelvét évezredes kultúráját.
Minden tiszteletem a rendőröké, mentősöké, a határon bármilyen formában szolgálatot teljesítő embereké! És tiszteletem a segély szervezeteké, a magán embereké akik gyűjtést szerveznek, nem ítélem el őket, de én nem teszem, nem értek egyet vele, nem szívből tenném.
Ha már tisztelet, pont ez a bajom, pontosabban annak hiánya. Jönnek, segítséget kérnek, de nem tisztelnek minket, nem akarnak alkalmazkodni, sem itt sem máshol. Jogaik vannak és követeléseik, évezredek óta ölik és pusztítják egymást, csak békétlenséget hoznak magukkal. Nem értenek engem és én nem értem őket. Mások vagyunk, és nem fogunk tudni közeledni egymáshoz, nem csak az egyének szintjén, a kultúra szintjén is évezredes szakadék van köztünk.
Ha beengedjük őket tömegesen, kultúránk el fog veszni. Radikálisabbak, agresszívabbak, szaporábbak.
Segítsünk akin tényleg kell és tudunk, de a többieknek nincs itt helyük máshol kell keresni a boldogulásukat."
Paksi Tamás

Forrás: www.facebook.com

2015. szeptember 19. (szombat), 07:20