Pedig tudták, hogy a kisfiú nem egészséges, hisz már a várandósság hatodik hónapjában kiderült, a baba hólyagjában pang a vizelet, mely komoly vesekárosodáshoz vezethet. Mivel azonban az anyuka ikreket várt, két út állt előttük: mindkét baba világra jön, vagy mindkettőt elveszítik. /Kockáztattak, majd az egészséges fiút megtartották, a beteg babát elhagyták\./
– A gyereket tizennégy hónapos koráig, pár napos otthonlétekkel az intenzív osztályon ápolták. Az első hetekben még mindenki szerette, aztán biztossá vált, élete végéig ellátásra szorul, vesetranszplantációra lesz szüksége. Az apuka kimondta, neki beteg gyerek nem kell.
– A szülei külföldre költöztek, a gyerek hivatalosan is hozzám került. A gyámügyi hatóság hivatalból kérvényezte tőlük a havi tartásdíjat, kettejüktől hatvanezer forintot, erre ők megsértődtek.
Miközben a szülők az egészséges gyermekükkel gondtalanul éltek, addig Marika minden éjjel dializálta unokáját, míg a kicsi 2012. január 28-án új vesét nem kapott. A nagymama pedig a Transzplantációs
Alapítvány segítségével próbált boldogulni a hétköznapokon.
– Zolika ősztől iskolás, így kötetlen munkaidőben újra munkába állhattam. Ő napjában többször is megkérdezi, szeretem-e? Hol anyának, hol mamának hív – meséli Marika. Arra a kérdésre, mit érez, hogy a lánya megtagadta az unokáját, szomorúan csak lesüti a szemét és csendesen ennyit mond: Ezt nem lehet szavakba foglalni.
Kapcsolódó jegyzetünk itt olvasható.
Aki segíteni szeretne a családnak, az Szalamanov Zsuzsannával, a Transzplantációs Alapítvány elnökével vegye fel a kapcsolatot.
Forrás: www.borsonline.hu
2015. december 15. (kedd), 08:54