Munkaügyi szakjogász a túlóra kifizetéséről

A SZEMlélek olvasói közösségét az aktuális társadalmi vitát kiváltó téma szakértője is gazdagítja. Ő egy korábbi olvasói levélre reagál.

Antók Péter felvetéséhez szeretnék hozzászólni azzal, hogy nem vitát szeretnék nyitni és nem térek ki egyéb kérdésekre. Teljes mértékben értem a felvetést és félelmét, ami túlnyomó részben alaptalan.

/„Azon a napon add meg az ő bérét, és le se menjen felette a nap; mert szegény ő, és kívánkozik az után az ő lelke, hogy ellened ne kiáltson az Úrhoz, és bűn ne legyen rajtad\./

”

A jelenlegi munkajogi szabályozásban valóban az egyik fő kérdés az, hogy melyik az a nap? Mikor kell a túlórát kifizetni?

Office Ottó napi nyolc órában dolgozik az irodájában.

Semmi váratlanság, bejövő, kimenő levelek, értekezletek stb. reggel nyolctól délután négyig. Ezért kap fizetést minden hónapban. Office Ottó is túlórázhat, aminek időtartamát viszonylag könnyű meghatározni, hiszen minden túlóra, ami a napi nyolc órán túl van. Ha van ilyen, akkor azt kifizetik neki az esedékes bérével.

Szalag Szilárd üzemében változó a megrendelés mennyisége, a beszállítók sem azonos ütemben szállítják a szükséges alkatrészeket és Wakandában is sokat változik a vibránium ára.

Nehéz így a napi nyolc óra munkát szervezni, különösen, ha a gépek leállítása is körülményes és sokba kerül minden nap végén. Ezért Ügyvezető Hugó és a szakszervezet megegyeztek a munkaidő keretben. Ennek a keretnek a felső határa jelenleg egy év, jövőre három év. Tehát legfeljebb ilyen hosszúságú keretben lehet megegyezni. És most jön a tudomány. Ebben a keretben kell meghatározni azt, hogy mennyi a túlóra mennyisége, aminek alapeleme a túlóra keret. Ez tényleg bonyolult, komoly munkajogi ismeretek igényel. Ha három havi keretben egyeztek meg, akkor Szalag Szilárd minden hónapban megkapja a fizetését, de hogy mennyit túlórázott, csak a munkaidő keret végeztével lehet megállapítani. Ám ekkor a munkáltató köteles kifizetni a túlórát, tehát ez az a nap. Nem az egy vagy három év a határidő a túlóra kifizetésére, hanem a munkaügyi szereplők által kialkudott munkaidőkeret vége. Persze nem kizárt, hogy a felek a törvényi maximumban egyeznek meg, de ez azért nem jellemző.

Egyébként azt látom, hogy a jövőben a munkavállaló kerülhet a túlóra tekintetében alkupozícióba. Egyfelől ez nem jó, mert nem a szakszervezetek végzik az egyeztetést, másfelől nem rossz, hiszen Magyarországon súlyos munkaerőhiány van, így azért mégsem mondhatja Ügyvezető Hugó Szalag Szilárdnak, hogy lesz helyetted más, mert nem lesz.

"Nagyon régen mondom, próbálom elérni, hogy ne lehessen az iskolát befejezni anélkül, hogy a diákok ne kapjanak képzést alapvető munkajogi ismeretekből.

A munkavállalók jelentős része nem ismeri a jogosultságait és kötelezettségeit, a rá vonatkozó kollektív szerződés szabályait stb."

A mostani vita hordalékát már ismerjük, a hozadéka viszont lehet az, hogy alaposabb munkajogi ismeretek birtokába jutnak azok, akik dolgozni, túlórázni akarnak. A katolikus szociális tanítás egyik alapeleme a jogviszonyok rendezettsége és számonkérhetősége, enélkül nincs helyes elszámolás és nincs mindenki számára megnyugtató napvége.

Ilosvai Gábormunkaügyi szakjogász

(Illusztráció forrása: moneycrashers.com)

Forrás: szemlelek.blog.hu

2018. december 15. (szombat), 17:24