1 perce érkezett! Gyászba borult az ország – Szörnyű hírt kaptunk – nagy név távozott közülünk! ????? ? ?????́???́??́?????́?!

Gyászol a magyar teniszvilág: elhunyt Komáromy Ferenc, Taróczy Balázs egykori edzője

Mély gyász borult a magyar teniszközösségre: életének 90. /évében elhunyt Komáromy Ferenc, akit barátai és tisztelői csak „Gubek” néven emlegettek\./

A Magyar Teniszszövetség közleménye szerint nem csupán egy egykori Davis-kupa-játékost veszített el a sportág, hanem egy olyan kivételes embert is, aki játékosként, edzőként és emberként is maradandó nyomot hagyott maga után. Halálhíre sokakat megrendített, hiszen személyében a magyar tenisz egyik csendes, mégis meghatározó alakja távozott.

Komáromy Ferenc 1936-ban született Budapesten, és már egészen fiatalon kapcsolatba került a tenisszel. Tízéves gyermekként még nem ütővel a kezében kezdte pályafutását, hanem labdaszedőként a Gázműveknél. Abban az időben a gyerekeknek sokszor csak a mérkőzések és edzések szüneteiben jutott lehetőség arra, hogy néhány ütést váltsanak, de számára már ez is elég volt ahhoz, hogy örökre beleszeressen a sportágba.

A Gázműveknél 1951-ig maradt, és közben már az ifjúsági csapattal is bajnoki címet szerzett, ami előrevetítette, hogy nem mindennapi pálya áll előtte.

Ezután a Dózsához került, ahol 1951 és 1955 között versenyzett, és 1955-ben egyéni ifjúsági bajnoki címet szerzett. Később a Vasasnál folytatta pályafutását, ahol 1959-től 1969-ig aktív versenyzőként szerepelt, majd 1987-ig már edzőként szolgálta a klubot. Komáromy nem tartozott azok közé, akik hangos gesztusokkal vagy feltűnő nyilatkozatokkal hívták fel magukra a figyelmet, de a pályán és azon kívül is olyan tartást, szakmai alázatot és emberi hitelességet képviselt, amit minden generáció tisztelt.

Versenyzői karrierje során komoly eredményeket ért el, és egy 19 hónapos kényszerű kihagyás sem tudta megtörni.

Külföldön is megfordult, fontos meccseket nyert, négyszer járt Párizsban is, ám ahogy ő maga szerényen fogalmazott, nevét nem írták be arany betűkkel a Roland Garros történetébe. Mégis akadtak olyan élmények, amelyek örökre elkísérték. Ezek közül az egyik legemlékezetesebb az volt, amikor párosban az ausztrál világklasszis John Newcombe és Tony Roche kettősével találkozhatott. Bár az eredmény nem az ő javára alakult, számára mégsem a vereség volt a fontos, hanem az, hogy ilyen ellenfelekkel mérhette össze tudását.

A magyar ranglistán 1963-ban a második helyig jutott, és az akkori idők egyik legnagyobb hazai klasszisát, a szinte verhetetlennek tartott Gulyás Istvánt is kétszer legyőzte. Ez önmagában is jelzi, milyen komoly játékos volt Komáromy Ferenc a maga korában. Karrierjének egyik legfájóbb, mégis legbeszédesebb története Wimbledonhoz kapcsolódik.

Helye lett volna a főtáblán, vagyis sportolói álma karnyújtásnyira volt, ám a korabeli sportirányítás keresztülhúzta számításait. Kutas István, a Sporthivatal akkori nagyhatalmú vezetője nem adott számára rajtengedélyt, így nem léphetett pályára a világ egyik leghíresebb tenisztornáján. Komáromy azonban így is elutazott Wimbledonba: kivette a háromévenként járó turistaellátmányt, a 70 dollárt, és a lelátóról nézte azt a füvet, amelyen akár ő is játszhatott volna. Ennél fájdalmasabban talán nem is lehet megmutatni, milyen volt sportolónak lenni egy olyan korban, amikor a tehetség mellett a rendszer kegyére is szükség volt.

A versenyzést 32 éves korában fejezte be, de ezzel korántsem távolodott el a tenisztől. Épp ellenkezőleg: talán ekkor kezdődött el igazán maradandó munkássága.

Edzőként ugyanis generációkat formált, és tanítványai közül 38-an nyertek magyar bajnokságot. Ez a szám önmagában is rendkívüli, és jól mutatja, mekkora hatással volt a hazai teniszezők fejlődésére. Nem az a típusú edző volt, aki mindenkire ugyanazt a sémát húzza rá, hanem hitt abban, hogy minden játékosnak saját útja van, és a legnagyobb feladat nem az, hogy ráerőltessék az elképzeléseket, hanem hogy segítsék kibontakozni a benne rejlő tehetséget.

Tanítványai közül talán a legismertebb Taróczy Balázs, a magyar tenisz legendás alakja, akinek pályafutásában Komáromy Ferenc szintén fontos szerepet játszott. Amikor Taróczy még csupán 12 éves volt, Komáromy már felismerte benne a kivételes adottságokat. Nem akarta átformálni, nem akarta mindenáron a saját képére alakítani, hanem hagyta, hogy kialakuljon az egyénisége.

Ezt tartotta az egyik legfontosabb edzői alapelvének, és büszkén vallotta: egyetlen tehetséget sem rontott el. Segítette, támogatta, terelgette őket, de mindig úgy, hogy közben megmaradhassanak önmaguknak.

Taróczy esetében nemcsak edzőként, hanem afféle menedzserként is ott állt mellette. Ő intézte első nemzetközi tornájának nevezését, ő levelezte le, hogy indulhasson Monte-Carlóban, és ott volt a háttérben akkor is, amikor a fiatal tehetség elindult a világ felé vezető úton. Komáromy Ferenc sosem állította, hogy egyedül ő emelte volna Taróczyt a világ élvonalába, hiszen pontosan tudta, hogy egy sikeres pályafutás mindig több ember közös munkájának eredménye. Mégis nyilvánvaló, hogy az indulásnál, az alapoknál, a szemléletnél és a hitnél ott volt az ő csendes, biztos keze.

Az MTSZ felidézte azt is, hogy a 90-es évek elején Komáromy Ferenc elégedetten beszélt családjáról, és arról, hogy boldog életet él.

Akkor még egyetlen nagy kívánsága volt hátra: lánya és fia után unokát is szeretett volna nevelni. Ez az álma is valóra vált, ami különösen szép lezárása annak az emberi történetnek, amely sokkal több volt sportsikereknél és eredménylistáknál. Mert Komáromy Ferenc nemcsak a pályán élt teljes életet, hanem a magánéletében is megtalálta azt a nyugalmat és szeretetet, amelyre minden ember vágyik.

Bár a teniszből nem gazdagodott meg, ez sosem keserítette meg. Nem a pénzért dolgozott, hanem azért, mert hitt a sportban, a közösségben és az emberekben. Zuglói kötődését mindig megőrizte, kerületi alapítványokat támogatott, és a teniszpályán is rendszeresen jótékonykodott. Különösen szívügye volt, hogy mozgássérült, kerekesszékes gyerekeket is tanítson teniszezni. Ez talán mindennél jobban megmutatja, milyen ember volt: olyan valaki, aki ott segített, ahol tudott, és aki számára a sport nem kiváltság, hanem lehetőség volt mások felemelésére is.

Komáromy Ferenc életútja így lett sokkal több, mint egy sportoló vagy edző pályafutása. Benne volt a múlt század magyar sportjának minden nehézsége, minden elszalasztott lehetősége, minden kiérdemelt sikere és minden csendben elviselt csalódása. De benne volt a hűség, a munka, a tehetség felismerése, az emberség és a szolgálat is. Az a fajta tartás, amely ma is ritka, és amelyet nem lehet statisztikákkal vagy kupákkal teljesen mérni.

A magyar tenisz most egy olyan embertől búcsúzik, aki talán nem kereste a reflektorfényt, mégis generációk pályáját világította meg. Játékosként becsületet szerzett a pályán, edzőként bajnokokat nevelt, emberként pedig segített, adott, tanított és példát mutatott. Komáromy Ferenc emléke nemcsak a régi eredménylistákon marad meg, hanem mindazok szívében is, akik ismerték, tanultak tőle, vagy egyszerűen csak látták, hogyan lehet egy életet csendes méltósággal, tisztességgel és mások javára leélni.

2026. március 21. (szombat), 21:02