Nyolcvanegy éves korában elhunyt a magyar jazz egyik legmeghatározóbb alakja, Kőszegi Imre Liszt Ferenc-díjas jazzdobos, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének egykori tanára, valamint a Magyar Jazz Szövetség volt elnöke. Halálhírét a Jazz Szövetség közösségi oldalán közölte.
Kőszegi Imre 1944. december 6-án született Budapesten. /Zenei pályája rendkívül korán indult\: ötévesen zongorázni kezdett, kilencéves korától pedig már a dob vált elsődleges hangszerévé\./

1975-ben indította el első saját formációját, a Kőszegi Rhythm and Brass-t, amely a korszakban különleges hangszer-összeállításával és energikus megszólalásával hívta fel magára a figyelmet.
Kőszegi Imre a magyar jazz nagy generációjának kiemelkedő muzsikusa volt, aki játékában leginkább a bebop és a swinging jazz hagyományait vitte tovább, ugyanakkor nyitottsága révén szinte minden stílusban otthonosan mozgott.
Több évtizedes pályafutása során több mint százötven lemezfelvételen működött közre. Szinte valamennyi jelentős hazai jazzmuzsikussal együtt játszott, köztük Szakcsi Lakatos Bélával a Rákfogóban, majd később a Super Trióban Vukán Györggyel és Berkes Balázzsal, illetve a Take 4-ban Babos Gyulával és Tomsits Rudolffal.
Pedagógusi munkája legalább annyira meghatározó volt, mint előadóművészi pályája. 1992-től tanított, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszakának dob tanszékvezető tanáraként generációk nőttek fel a kezei alatt. 2002 és 2008 között a Magyar Jazz Szövetség elnökeként is aktívan formálta a hazai jazzélet intézményi és szakmai kereteit.
Munkásságát számos rangos díjjal ismerték el: 1995-ben Szabó Gábor-életműdíjat, 1998-ban Lyra-díjat, 2003-ban a Magyar Köztársaság Érdemrend tisztikeresztjét, 2009-ben Magyar Jazz Díjat, 2011-ben Liszt Ferenc-díjat kapott, tavaly májusban pedig a Babos jazz-előadói díjat vehette át. Emellett eMeRTon-, Gramofon- és Artisjus-díjjal is jutalmazták.
Kőszegi Imre halálával a magyar jazzélet egy meghatározó, pótolhatatlan alakját veszítette el – egy muzsikust, tanárt és közösségépítőt, akinek ritmusai és szellemi öröksége még sokáig tovább él a színpadokon és a tanítványok játékában.
2026. január 30. (péntek), 11:37
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.