1 perce érkezett! Gyászba borult az ország – Szörnyű hírt kaptunk – nagy név távozott közülünk! ????? ? ?????́???́??́?????́?!
Gyászol a magyar kézilabda: meghalt a vb-ezüstérmes Krámerné Agócs Valéria.
A magyar sportélet újabb pótolhatatlan veszteséget szenvedett: február 5-én, életének 71. /évében elhunyt a hazai kézilabda egyik meghatározó alakja, a Ferencvárosi Torna Club egykori klasszis balszélsője, Krámerné Agócs Valéria\./
A Ferencváros megható sorokkal búcsúzott tőle. A klub közleményét változtatás nélkül idézzük:
**„Gyászol a Fradi-család.Február 5-én, életének 71. évében elhunyt a Ferencvárosi Torna Club egykori kézilabdázója, Krámerné Agócs Valéria.
Az egykori balszélső a Ferencvárosban kezdte játékos-pályafutását, majd húszévesen a Bp. Spartacusba igazolt, ahol 1982-ig szerepelt, onnan a Vasas SC-hez vezetett az útja, amelyben 1987-es visszavonulásáig játszott. Olyan neves edzőkkel dolgozott együtt, mint Elek Gyula, Fleck Ottó, Mocsai Lajos vagy Csík János.
Négyszer nyert magyar bajnokságot és háromszor kupát. Tagja volt az FTC 1971-es BEK-döntős bajnokcsapatának, illetve az 1972-es Magyar Kupa-győztes együttesének. A magyar válogatottban 1978 októberében az NDK ellen mutatkozott be, 69 találkozón 118 gólt szerzett. Tagja volt az 1982-es, hazai rendezésű világbajnokságon ezüstérmet nyerő együttesnek, a szovjetek ellen 15–13-ra megnyert záró meccs volt az utolsó fellépése a nemzeti csapatban.
Krámerné Agócs Valéria nagy sikereket ünnepelhetett / Fotó: Fradi hu
Az emlékét örökké megőrizzük!”**
A sportág kedvelői számára Krámerné Agócs Valéria neve egyet jelentett a bátorsággal, a gyorsasággal és a biztos kézzel a szélen, amely gyakran döntő gólokhoz segítette csapatait.
A Nemzeti Sport egy évvel ezelőtt, 70. születésnapja alkalmából hosszabb interjúban idézte fel életútját. A beszélgetésből kiderült: nemcsak játékosként, hanem pedagógusként és edzőként is maradandót alkotott. Harminc éven át tanított, később Budakalászon edzősködött, ahol NB II-es bajnoki címeket is ünnepelhetett a női csapattal.
A sport iránti szeretet sosem hagyta el. Ahogy mondta, a szenvedély megmaradt:
„– Az iskolában is edzősködtem, kerületi munkaközösségi vezetőként huszonhárom intézmény tartozott hozzám, az összes sportrendezvényt én irányítottam – emlékezett vissza. – Nyugdíj után is dolgoztam még, aztán amikor kitört a koronavírus-járvány, és kitalálták, hogy egyéni terveket kell készíteni, és nem lehetett összejönni, akkor abbahagytam a munkát.
A magyar kézilabda történetének egyik olyan alakja távozott, akinek szakmai öröksége és emberi tartása generációkat inspirált.
Isten nyugosztalja a magyar kézilabda nagy alakját.
2026. február 09. (hétfő), 19:46
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.
