.
Gyászba borult a hevesi futballélet: életének 73. /évében, február 18\-án tragikus hirtelenséggel elhunyt Bódi József labdarúgó, sportvezető, a Recski Ércbányász örökös ikonja\./
A település 90 éves labdarúgó-története sok kiváló játékost adott a megyének, de kevesen írták be nevüket olyan vastag, aranybetűs sorokkal a krónikákba, mint ő. Bódi József neve egyet jelentett a bányászegylettel, a hűséggel, a küzdeni tudással és a góllal – sok-sok góllal.
Amikor 2015-ben átvehette a megyei igazgatóság által adományozott Heves megye labdarúgásáért díjat, méltatásában elhangzott:„hűségével és gólérzékenységével példaként áll a fiatalok előtt, aki aranybetűkkel írta be magát a megyei futball történetébe”.
Az 1975/76-os idény örökre bevonult a helyi sporttörténelembe. A bronzérmes recski csapat tagjaként 34 találattal gólkirályi címet szerzett. Egy olyan korszakban, amikor a megyei bajnokság meccsei igazi közösségi eseménynek számítottak, és a futball még a hétvégi beszélgetések fő témája volt a kocsmában, a bolt előtt és a családi ebédeken is.
„Pályafutásom óta kedvem szerint mindig csatárt játszottam, mert szeretem a góllövés örömeit.
– nyilatkozta az Aranycipős anno a Népújságnak.
A következő szezonra már a bajnoki cím volt a cél, ráadásul különleges felállásban:
„A következő bajnokság új színfoltja lesz, hogy bátyámmal, Istvánnal együtt játszom majd, mivel ő is visszatért Recskre, a DMTE-től. Úgy készülünk fel a nyári szünetben, hogy lelkes közönségünknek sok örömet szerezzünk az 1976/77-es bajnokságban is.”
A szavakat tettek követték. A Recski Ércbányász megnyerte a pontvadászatot – és ezzel elindult egy aranykorszak.
A 1993/94-es Recski Ércbányász SE bajnokcsapat, Bódi József az álló sorban jobbról a harmadikForrás: Heves Megyei Hírlap
A csapat 1994-ig összesen ötször lett megyei bajnok, és Bódi József mind az öt elsőségből vastagon kivette a részét. Az 1976/77-es diadal után újabb sikerek következtek, majd a ’80-as évek végén és a ’90-es évek elején ismét a csúcsra értek.
Az 1993/94-es bajnoki cím különösen emlékezetes volt, hiszen ekkor már 41 évesen állt be a sorba, de még mindig meghatározó szerepet játszott a pályán.
„Akkor már 41 évesen álltam be a sorba, de egyáltalán nem bántam meg, mert újra nagyszerű futballistákkal játszhattam együtt” – mondta 2020-ban.
Meggyőződéssel vallotta, hogy több csapattársa magasabb osztályban is megállta volna a helyét, és büszkén beszélt azokról az edzőkről, akik bajnokcsapatot faragtak a recski gárdából.
És volt még valami, amire mindig különös büszkeséggel emlékezett:
„Nekem még szerencsém volt 5000 néző előtt játszani a Vasas, 3000 néző előtt az FTC elleni kupameccsen, de nem voltak ritkák a 1000–1500 drukkert vonzó bajnokik sem.”
A mai világban, amikor sok megyei pályán már a családtagok tapsa is visszhangzik az üres lelátókon, ezek a számok szinte hihetetlenül hangzanak. De akkoriban a futball ünnep volt Recsken.
Szeptember 13-án született Recsken. Már általános iskolásként kitűnt tehetségével, serdülőként igazolta le a Recski Bányász.
Tanulmányai Sátoraljaújhelyre vezették, ahol ipari tanulóként a Kinizsiben futballozott. A szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után a DVTK-hoz igazolt, majd 1973-ban bevonult katonának, ahol két évig a Trencsényi SE egyik erőssége volt. Innen tért vissza anyaegyesületéhez.
A civil életben bányamérő-segédként dolgozott az OEÁ Rézérc Műveknél, de a futball mindig ott volt a mindennapjai középpontjában. Nem volt sztárallűr, nem volt felhajtás – csak munka, csapat és gól.
Egy későbbi visszaemlékezésében büszkén mesélte, hogy egy recski látogatás alkalmával Orbán Viktor miniszterelnökkel is sikerült együtt rúgni a labdát.
Ahogy múltak az évek, a recski futball már nem volt a régi. A nagy tömegek elmaradtak, a sikerek is ritkábbak lettek. A nosztalgia azonban újra és újra visszahozta az aranykor emlékeit. A régi játékosok találkozóin, baráti beszélgetésekben, egy-egy közös fénykép erejéig újra életre kelt a múlt.
Életének 73. évében tragikus hirtelenséggel ragadta el a halál a kapitányok kapitányát. A „legenda” jelzőt sokszor könnyelműen használják, de Bódi József esetében nem túlzás.
Mert ő nemcsak bajnok volt. Nemcsak gólkirály.Hanem hűséges csapattárs, közösségi ember és példakép.
A recski pálya gyepén talán már nem dübörögnek ezrek léptei, de akik látták őt játszani, pontosan tudják: volt idő, amikor minden hétvégén egy egész falu lélegzett együtt vele.
Nyugodjon békében, Bódi József. ⚽?️
2026. február 19. (csütörtök), 06:17
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.