17-szer élesztették újra ezt a férfit a Magyar mentősök. 2 órán át küzdöttek a férfi életéért, hány kedvelést érdemelnek?
Kedves Ismerősök, barátok, kollégák!
Nem tudom Isten nézett e le ránk/rám az utóbbi időben, de sorra történnek velünk csodálatos és egyben megmagyarázhatatlan dolgok. /Sokat gondolkoztam azon az évek alatt, jó pályát választottam e hivatásomul, amikor a mentőszolgálathoz jelentkeztem mentőápolónak, de a mai napon ismét kaptam egy visszajelzést, hogy talán jó úton járok\./
Előre is elnézést kérek, hogy hosszúra sikeredik bejegyzésem, de a történetünk pozitív tartalma azt gondolom el kell jusson mindenkihez, hogy értsük mi zajlik körülöttünk, át tudjuk értékelni mindazt, amink van és ne legyünk telhetetlenek!
2017. januárjának végén szolgálatban voltam Németh Sándor kollégámmal. A délutáni órákban riasztást kaptunk egy 32 éves fiatalemberhez, akinek bejelentés szerint epilepsziás rohama zajlik.
Út közben megbeszéltük ki, mit fog meg a kocsiban és futás ... Kiérkezve a szántóföldre, nem törődve széllel, hideggel, sárral, gazzal, felpakolva mindet a vállunkra rohantunk be hozzá. Unokatestvére a mentésirányítónk telefonon adott utasításait követve profi módon végezte a laikus újraélesztést, melyet átvettünk tőle.
Mindent, amit csak lehetett megtettünk, de valamiért nem akart újraindulni a szíve ... súlyos percek teltek el, immáron 1 óra 20 perce tartott az újraélesztése, de nem akartuk feladni ... Fiatal ... Élnie kell még ... Ekkor már összesen 10 alkalommal sokkolta betegünket a defibrillátor ... A mentőtiszti kocsi tisztje úgy döntött újraélesztés közben megkezdjük a fiatalember szállítását a kórház felé. Értesítettük a fogadó intézményt, akik felkészültek a fiatalember fogadására. Minden esélyt meg akartunk adni neki ... Feltettük a hordágyra, miközben lélegeztettük és egy speciális gép nyomta a mellkasát, ezzel pótolva a keringést .
Ma nagy meglepetésemre meglátogatott minket a mentőállomáson!Szerette volna megköszönni mindenkinek, aki érte dolgozott, hogy nem adtuk fel és vissza adtuk neki az életét.Mára az elmesélt dolgok és egy pacemaker (pészméker) emlékeztetni erre a 2017. januári hétfői napra.
Beszélgettünk és elmondta, hogy zavarban van. Zavarban, mert úgy érzi nem tudja eléggé megköszönni, amit érte tettünk. Nem is kell. Eljött és kezet foghattunk vele, beszélgettünk és csak hallgattuk egymást.
A mai beszélgetés döbbentett rá sok mindenre. Mennyire kapzsik vagyunk ... Mindent akarunk! Pedig egy pillanat és vége mindennek! Örüljünk annak, amink van! Mindennek! Annak, hogy vannak, akik szeretnek bennünket, annak, ha el tudunk menni sétálni egyet, annak, ha biciklizhetünk, annak, ha süt a nap vagy fúj a szél ... mindennek, legyen az nagyon apró dolog vagy éppen nagy . .. örüljünk annak, hogy ÉLÜNK!
Talán legyen ez az üzenete esetünknek!
Azt hiszem ide tényleg nagyon illik az OMSZ szlogenje:
HIVATÁS AZ ÉLETÉRT!
(A képek és a részletes bejegyzés a betegünk engedélyével készültek! Az első képen betegünkkel, a második képen a betegünkkel és az újraélesztését megkezdő unokatestvérrel állunk a mentőautó előtt.)
2018. október 02. (kedd), 17:11
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.
