A haldokló kisfiú utolsó mondatai : " Szóóóóval csak elmegyek a mennyországba és játszom egy kicsit, míg odaérsz? Eljössz ügye?"

Mellbevágó erejű fotópárral ábrázolja kisfia halálát a 36 Ruth Scully. Nolant 2015-ben diagnosztizálták rhabdomyosarcomával, egy ritka kötőszöveti ráktípussal. /A beteg kisfiú egy percre sem szeretett egyedül maradni, ezért még a fürdőszobába is követte az anyját, és a szőnyegen összegömbölyödve várta meg, míg a mamija lezuhanyzik\./

Ruth egyik fotója egy ilyen pillanatot örökít meg, a másik pedig a fürdőszobaszőnyeget, amire már senki sem kuporodik le.

Nolan tizennyolc hónapon át harcolt a betegségével, de az végül legyőzte őt.

A kisfiú február hetedikén halt meg.

Két hónapja. Két hónapja, hogy utoljára a karomban tartottalak, hogy elmondtad mennyire szeretsz, hogy megpuszilhattalak. Két hónapja ölelhettelek meg utoljára. Két hónap abszolút pokol”– írta pénteken a Facebookon az anya, mert úgy érezte, végre képes beszélni a fia utolsó napjairól, és ki akarta adni magából a fájdalmát.

Ruth február elsején vitte be utoljára a kórházba a fiát.

Érezte, hogy baj van, és elég volt a vizsgálatok után egyetlen pillantást vetnie az onkológusra, hogy rájöjjön mekkora. A doktornő azt mondta, a rák minden gyógymódnak ellenáll, így nincs már hátra, mint hogy amennyire csak lehetséges, megkönnyítsék Nolan utolsó napjait.

Fotó: FacebookAmikor sikerült kicsit összeszednie magát, Ruth bement a fia szobájába, és lefolytatta vele a beszélgetést, amibe beleszakadt a szíve.

– Nehéz levegőt venni, igaz?

– Hááát… igen.

– Nagyon sok fájdalmad van, ugye kicsim?

– Igen. – Figyelj rám, ez a rák rettenetes dolog, nem kell többé harcolnod vele… – Tééényleg? De szívesen harcolok, miattad mami! – Ezt teszed ugye? Harcolsz a mamiért? – Igen. – Nolan, mi a mami dolga? – Hogy vigyázzon rám. – Igen…, de itt már nem tehetem többé. Már csak a mennyországban tudok vigyázni rád. – Szóóóóval csak elmegyek a mennyországba és játszom egy kicsit, míg odaérsz? Eljössz ügye? – Pontosan, ilyen egyszerű lesz.

– Köszönöm mami! Ruth azt írja, a következő néhány napban alig engedte el Nolan kezét. Amikor a kisfiú nem aludt, rajzfilmeket néztek, játszottak és beszélgettek. Még egy végrendeletszerűséget is összeállítottak, amiben Nolan kijelenti, hogy szeretné, ha az emberek rendőrként emlékeznének rá, mert az szeretett volna lenni, hogy másokra vigyázhasson. Az utolsó este az anya megkérdezte a fiát, hogy nem bánná-e, ha gyorsan lezuhanyozna. Nolan beleegyezett. Ruth néhány perc alatt végzett, de amikor kijött a fürdőszobából látta, hogy az orvosok és a nővérek mind a fia ágya körül vannak. Azt mondták, Nolan mély álomba merült, abban a pillanatban, amikor az anyja behúzta maga mögött a fürdőszoba ajtaját. Közölték vele, hogy eljött az idő. Gyorsan mellékuporodtam az ágyba, és az arcára tettem a kezem. És akkor, mintha csoda történt volna, kinyitotta egy pillanatra a szemét, és azt mondta, szeretlek mami. Aztán felém fordította a fejét, és elment. Ruth azt írja, az embereknek sokkal jobban kellene igyekezniük a rák elleni harcban. Az adománygyűjtésben, a kezelésben és a kutatásban is. A fürdőszobai képet is azért osztotta meg, mert úgy gondolja, hogy az mindennél jobban felhívja erre a figyelmet.

„ kisfiam félt elmenni mellőlem, még arra a rövid időre is, amíg lezuhanyozom. Most én rettegek a zuhanyozástól, mert tudom, hogy csak egy üres szőnyeget fogok találni ott, ahol nemrég még, egy gyönyörű, tökéletes kisfiú feküdt, és várta az anyukáját.

2017. október 06. (péntek), 23:28