A hős magyar buszsofőr megállt az ut szélén álló házaspárhoz. A férj épp szívinfarktust kapott (
A hős fiatal buszsofőr életet mentett Félegyháza külterületén
Megszegve a munkahelyi szabályzatot állt meg és vette fel az út szélén integető házaspárt Nagymihály Balázs buszsofőr, aki megmentette Cseh István életét. /A 64 éves férfi szívelégtelenség miatt lett rosszul, épp a buszhoz igyekeztek feleségével, de nem értek oda a megállóhoz, csak messziről integettek a sofőrnek\./
Édesanyja, akit nagyon megviselt az eset, a következőképpen emlékszik a történtekre. – A cukorbeteg-gondozóba indultunk a férjemmel november 9-én, a 13 óra 6 perces busszal szerettünk volna Félegyházára menni. (István és Marika Félegyháza és Gátér között egy tanyán élnek, nincs autójuk, ezért mindenhová busszal járnak.)
Mondta a férjének, hogy induljon el hamarabb, mert az érszűkületei miatt úgyis lassabban halad. Ő még pakolta neki az uzsonnát és vizet, soha nem lehet tudni, hogy mikor kell. Amikor Mária elindult, már gondolta, hogy baj van, olyan furcsán ment a férje.
– Mikor odaértem láttam, hogy fullad, de nem engedte, hogy mentőt hívjak.
A férfi egyre rosszabbul lett, Mária látta, hogy nagyon nagy a baj, de már olyan ideges volt, hogy telefonálni sem tudott, ezért a sofőrtől kért segítséget, aki azonnal hívta a mentőket, megbeszélte velük, hogy néhány perc múlva a buszpályaudvaron lesznek és ott találkoznak.
– Isteni szerencsénk, hogy megállt a buszsofőr, neki köszönhetjük, hogy most itt vagyunk. Annyira pánikba estem, hogy ha otthagy bennünket, nem is tudom, mit csináltam volna. Így a lehető leggyorsabban kaptunk segítséget. Mindig hálával gondolunk a sofőrre – mondta a könnyeivel küszködve Mária.
A sofőrt megdicsérték a munkahelyén
Nagymihály Balázs még csak egy éve dolgozik buszsofőrként. Mint mondta, eddigi pályafutása alatt nem történt még vele hasonló eset, és reméli nem is lesz több, mert nagyon ijesztő és megrázó volt.
– A szentesi-kiskunhalasi járatot csináltam éppen, miután elhagytam Gátért a Zöldmező Tsz buszmegálló következett. Mivel üres volt, továbbmentem. 300-400 méter után láttam, hogy egy néni és egy bácsi integet az úttest szélén. Mivel van bennem emberség, megálltam, habár biztonsági okok miatt az a szabály a cégnél, hogy nem kijelölt buszmegállóban tilos megállni.
Lent várakoztak és izgultak az utasok a betegért, félórás késéssel indulhatott tovább a busz. A buszsofőr azt mondja, csak azt tette, amit a szíve diktált. Azt is elmondta, megszegte ugyan a szabályt, de szerencsére nem büntették meg, sőt a munkáltatója meg is dicsérte.
Balázs egyébként a munkája mellett a Szegedi Tudományegyetemre jár anglisztika szakra. Eredetileg az volt a terve, hogy angoltanár lesz, ám időközben jött a buszvezetési lehetőség, amit azért sem szeretett volna kihagyni, mert kiskorában az volt az álma, hogy felnőttként buszsofőr lesz. Balázsnak annyira megtetszett ez a munka, hogy az is előfordulhat, hogy innen megy nyugdíjba. Persze az egyetemet azért befejezi. (baon)
2020. október 09. (péntek), 15:33
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.
