Ilaria Orlando négyéves korától neuroblastomában szenvedett és tavaly júniusban halt meg. /Meséit, amelyeket élete utolsó hónapjaiban írt, Ilaria csodálatos világa címen adták ki, és az eladásokból befolyó összeget a daganatos gyermekek támogatására fordítják\./
„Az élet szép, éljétek jól!” – ismételgette a kis Ilaria, aki tavaly június 3-án, mindössze 9 évesen halt meg neuroblastomában. Ez az egyszerű, ám erőteljes felhívás eszünkbe idézi Teréz anya híres szavait, a Himnusz az élethezcímű versét. A kislánynak igaza volt, az életet jól kell élni, nem szabad elpazarolni! Olyan igazság ez, amelynek Ilaria gyermekként is tudatában volt, míg mi, felnőttek hajlamosak vagyunk elfelejteni, és ahogy felnövünk, egyre komplikáltabbá tesszük azt.
Az Iaia Álma Alapítvány.
Ilaria Orlando, vagy ahogy mindenki hívta, Iaia szervezetében 2012-ben, 4 éves korában mutatták ki a kórt: a daganatos betegségek egy ritka és igen agresszív típusát. Gyógykezelését egy bergamoi kórházban kezdték meg, majd később, ahogy állapota súlyosbodott, külföldön folytatták. A szülők, hogy fedezni tudják a költségeket, létrehoztak egy alapítványt, Iaia álma néven. A rokonok, barátok, ismerősök és ismeretlenek, valamint hírességek adakozásainak köszönhetően sikerült eljutniuk az Egyesült Államokba, hogy ott egy New York-i kórházban folytassák a kezelést.
– Csodálatos dolog történt – mesélte az édesanya – olyan emberek is adakoztak, akik soha nem látták, még csak távolról sem ismerték Iaiát.
A hihetetlen mértékű támogatás lehetővé tette, hogy a kislány a gyógykezelés alatt is a körülményekhez képest teljes életet élhessen, és hogy teljesüljenek kisebb-nagyobb álmai.
Iaia varázslatos világa.
A betegség azonban a múlt nyáron legyőzte a kislány szervezetét, 2018. június 3-án az alapítvány honlapján megjelent a hír: a kicsi angyal itt hagyott minket, édesanyja és édesapja ölelésében távozott a földi világból. A mennyországba költözött, de meséin keresztül továbbra is reményt és örömet sugároz az itt maradtaknak.
– Annyi, de annyi szeretet kaptunk, nem lenne igazságos, ha ezt csak magunknak tartanánk meg – nyilatkozta ezzel kapcsolatban a kislány édesanyja.
A temetés valóságos ünnep.
A temetés napja a fájdalom, ugyanakkor a hála napja is volt. Az édesanya ezeket a megrendítő szavakat olvasta fel a szertartáson:
– Köszönöm csodálatos, ragyogó szemeidet, köszönöm a mosolyodat és édes hangocskádat! Köszönöm az eleganciádat, a kitartásodat, köszönöm az édes kicsi szádat, a szeretetedet, köszönöm a kezecskédet, amit a kezemben tarthattam!
Iaia mosolya és életigenlése tovább él meséiben. Nemcsak azért, hogy segítse sorstársait a gyógyulásban, hanem azért is, hogy emlékeztessen minket, felnőtteket: a szeretet az egyetlen, ami képes boldoggá tenni, és arra is, hogy az álmok soha nem halnak meg.
Forrás: aleteia.org
kép: YouTube/Facebook