A kisfiú megadta a címét egy idegennek. Igen, veszélyes, de arra, ami történt, senki nem számított
Ez kisváros felé tartottam a kamionommal, amikor meghallottam azt a hívást. Egy kisfiú törékeny hangja szólt a CB rádión, és fura dolgot kért.”
– Brékó, brékó, van ott valaki? – kérdezte a kisfiú. – Kérlek, beszélgess Teddy Macival!
– Hallak, Teddy Maci, hallgatlak!
/– Bár anyu azt mondta, ne zavarjak senkit, de olyan magányos vagyok\./
Meghatott a kisfiú, beszélgetni kezdtem vele. Elmondta, hogy ami beszél az az édesapja CB rádiója volt, de ő meghalt egy hónapja, és az édesanyjának kell most többet dolgoznia, hogy meg tudjanak élni.
– Ez az apám rádiója volt, de most már az enyém, hogy apa meghalt. Én nem tudok segíteni neki a két béna lábammal. Azt mondja, ne aggódjak, mindent rendbe hozunk, de sokat hallom sírni késő este. – mesélte szomorúan a kisfiú. – Tudod, van egy dolog, amit nagyon szeretnék, de mindenki túl elfoglalt ahhoz, hogy segítsen nekem.
Apa azt mondta, hogy a régi kamion egyszer majd ez enyém lesz. De tudom, hogy most már soha nem mehetek újra egy ilyen nagy járművel. Apa azt is mondta, hogy azért jó ez a CB rádió, mert ezzel tarthatom a kapcsolatot a kamionos barátaival… Egyedül vagyok, anya sincs itthon… Apa azt mondta, hogy ha használom ezt a rádiót, biztos eljön valaki hozzám…
Megfordultam, és egyenesen a megadott cím felé vettem az irányt.
Amint odaértem és befordultam a sarkon, szinte sokkot kaptam. Három háztömbnyi kamion parkolt a ház előtt. Azt hiszem, minden kamionos ott volt, aki egymérföldes körzetben elkapta a kisfiú hívását.
Mindenki segíteni akart neki, hogy boldogabbá tegye a napját, az életét.
Felkaptam a kerekesszékéből, beültettem a kamionba és mentem vele egy nagy kört. Soha nem fogom elfelejteni a boldog arcát.
Szine minden sofőr magától ajánlotta fel, hogy beleadja a közösbe, amije van – gyorsan összedobtuk, ami pénz volt nálunk, és odaadtuk a kisfiúnak, tegye el, és adja oda az édesanyjának, ha hazaér. Ezután minden sofőr elköszönt, majd elmentek. Teddy Maci megrázta a kezemet és ezt kérdezte: „Nem baj, ha majd újra felhívlak?” Könnyes szemmel búcsúztam el tőle.
Nem sokkal később, amikor újra bekapcsoltam a rádiót újabb meglepetés ért.
– Brékó, brékó – hallottam a kisfiú hangját. Csak az anyukám köszönetét szeretném tolmácsolni. Azt üzeni, hogy mindenkiért elmondunk egy különleges imát!
2020. november 24. (kedd), 22:17
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.
