A vőlegényem kidobta a kislányom összes játékát – és ez még nem is volt a legrosszabb része
A vőlegényem kidobta a kislányom összes játékát – és ez még nem is volt a legrosszabb része
Faragó Katalin története
/Amikor hazaértem, és a 7 éves lányomat zokogva találtam a kanapén, még álmomban sem gondoltam volna, mi történt\./
Három évvel ezelőtt véget ért a házasságom. És tudod mit? Nem volt akkora katasztrófa, mint ahogy az ember elképzeli.Péterrel párként nem működtünk, de szülőként remek csapat voltunk.Minden második hétvégén jött, ott volt a focimeccseken, és néha csak úgy, minden különösebb ok nélkül lepett meg ajándékokkal. A kislányunk, Emma mindig felragyogott, ha meglátta.
A válás után is biztonságban éreztem magunkat. Meg lehet ezt úgy is élni, hogy nem dől össze a világ.
Aztán egy évvel ezelőtt belépett az életünkbe Gábor.
Egy élelmiszerboltban futottunk össze először. Emma véletlenül ledöntött egy egész leveskonzerv-tornyot, én pedig kétségbeesetten próbáltam visszapakolni őket, amikor Gábor odalépett, és viccelődni kezdett a „leveslavinával”.
Nem sejtettem, hogy ez a férfi a mosoly mögött egy sötét oldalt rejteget.
Ahogy közeledtünk, úgy tűnt, mintha ő lenne a tökéletes „pótapa” Emma számára. Sok férfi, akivel addig randiztam, teljesen ignorálta a lányomat – Gábor nem ilyen volt.Lefeküdt a nappali szőnyegére, legóvárakat épített vele, vagy órákig teázott a plüssmackóival.– Ő tényleg érti, milyen fontos nekem Emma – mondtam egyik este a nővéremnek.
Két hónappal ezelőtt megkérte a kezem. Nem egy drága gyémántgyűrűt vett, hanem egy régi, antik darabot, mert egyszer megemlítettem, hogy szeretem az olyan tárgyakat, amiknek történetük van. Meghatódtam, és igent mondtam.
– Költözzünk össze – javasolta pár nappal később vacsora közben. – Minek két lakbért fizetni?
Úgy tűnt, logikus lépés.
Az első hetek mesések voltak. Azt hittem, új fejezet kezdődik az életünkben.
Aztán egy nap, egy hosszú és fárasztó munka után hazaérve azzal fogadott Emma, hogy zokogott. Az arca vörös volt a sírástól, a szemei bedagadva.– Kicsim, mi történt? – guggoltam le mellé.
– Gábor bácsi… kidobta… az összes játékomat… – szipogta.
– Hogy érted, hogy kidobta? – kérdeztem hitetlenkedve.
– Azt mondta, rosszak, és betette a kukába – felelte remegő hangon. – Mindet… amiket apa adott.
A gyomrom összerándult. Félve mentem ki a ház elé, hátha félreértés történt. De nem. A kukában ott volt minden.
A kedvenc mackója, „Pötyi úr” – a mellkasán hatalmas paradicsomszószfolt, mintha sebesült volna. A Barbie-ház, amit Péter karácsonykor vett, összeroppanva hevert a kuka alján. A kávézacc, a romlott saláta és egy darab fonnyadt húspogácsa borított be mindent.
Az a pillanat valami nagyon mélyet tört össze bennem.
Berohantam a hálószobába, ahol Gábor éppen videojátékozott. Egy szó nélkül kikapcsoltam a konzolt.– Hé! – förmedt rám.
– Miért dobtad ki a lányom játékait? – kérdeztem élesen.
Fel sem nézett. – A volt férjedtől vannak. Nem akarok semmit tőle a házban.
– A lányom is tőle van – vágtam vissza. – Őt is „kidobjuk”?
Ez végre kizökkentette. Felállt, rám tornyosult. – Ne beszélj hülyeségeket! – mordult rám. – Ez nem ugyanaz.
Emma ekkor ott állt az ajtóban, és halkan megszólalt:– Nem akarok új játékokat… a sajátjaimat akarom vissza.
A hangjában ott volt a félelem és a csalódás. Láttam, hogy Gábor tekintete egy pillanatra meglágyul, majd kelletlenül kifordult a szobából. Kiment, és a kukából kezdte kihalászni a játékokat.
De a kár megtörtént. Nemcsak a mackó maradt foltos, hanem Emma hite is megrepedt benne.
A játékos incidens után pár napig csend volt. Emma visszakapta ugyan a „megmentett” játékokat, de már nem ugyanazzal a mosollyal játszott velük.
Egy hét múlva, reggeli közben, Gábor úgy ült le mellém, mintha semmi sem történt volna. Komótosan kavargatta a kávéját, majd lazán odavetette:– Tudod mit? Itt az ideje, hogy Emma elkezdjen apának szólítani.
Megállt a kezemben a bögre. – Tessék?
– Igen – folytatta nyugodt hangon. – És ideje teljesen megszakítanod a kapcsolatot Péterrel. Nincs több hétvégi látogatás, nincs telefon. Új élet, tiszta lap.
A gyomrom összerándult. – Ő az apja – vágtam rá. – Nem veszem el tőle.
– Péternek volt ideje. Most én jövök – mondta, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. – Emma igazi apát érdemel, nem csak egy hétvégi vendéget.
Ez már nem a játékokról szólt. Ez kontroll volt. És én pontosan tudtam, hova vezet az ilyesmi.
Lassan letettem a bögrét, és a lehető legnyugodtabb hangon válaszoltam:– Majd átgondolom.
Persze nem gondolkodni akartam, hanem menekülni.
Aznap este, amikor Gábor a telefonját nyomkodta, én csendben összepakoltam pár táskát. Emma éppen aludt, szorosan magához ölelve Pötyi urat. Azt mondtam Gábornak, hogy hétvégére anyámhoz megyünk – „csak csajos program”. Ő vállat vont.
Anyámnál töltöttük az éjszakát, de én nem tudtam aludni. Végiggondoltam minden apró jelet, amit figyelmen kívül hagytam.
Reggel felhívtam Pétert.– Kidobta a játékait? – kérdezte dühösen. Nem magáért mérgelődött, hanem Emma miatt.
Elmondtam neki az ultimátumot is.– Ki akarom tenni – vallottam be. – De félek, hogy csúnya jelenet lesz.
– Ott leszek – mondta Péter határozottan.
Délután ketten álltunk meg a ház előtt. Előre írtam Gábornak, hogy csak Emma ruháiért jövünk. Amikor kinyitotta az ajtót és meglátta Pétert mellettem, elsötétült az arca.
– Mit keres itt? – kérdezte élesen.
– El kell menned – mondtam nyugodtan.
Ez volt az a pillanat, amikor minden felrobbant.– Komolyan? Őt választod helyettem? – ordította. – Ennyi mindent tettem érted és a lányodért, és te… te hálátlan vagy!
Az arcán vörös foltok jelentek meg, a hangja egyre élesebb lett.
Aztán a legvégén, mintha egy hisztis gyerek lett volna, előre nyújtotta a kezét.– Add vissza a gyűrűt!
Lehúztam az ujjamról, a tenyerébe tettem. Nem éreztem mást, csak megkönnyebbülést.– Vihetsz mindent, amit adtál – tettem hozzá. – Nem akarok egy szálat sem, amin rángathatsz.
Gábor látványosan, szinte teátrálisan kezdett pakolni. Minden egyes dobozt úgy vitt ki a nappalin keresztül, hogy közben fennhangon morgott:– Őrült nők… nagy hibát követsz… – és hasonló „búcsúszavak”.
Péter és én a konyhában álltunk, szó nélkül. Nem reagáltunk a provokációra, és ez láthatóan még jobban idegesítette. Időnként úgy csapta be a szekrényajtókat, mintha ezzel tudná kifejezni, mennyire „sértett”.
Emma a szobájában ült, Pötyi urat szorongatva. Néha kinézett az ajtón, és láttam rajta, hogy figyeli, mikor tűnik el végleg az a férfi, aki az utóbbi hetekben rémálommá tette az otthonunkat.
Az órák vánszorogtak. Este tíz körül végre eljött a pillanat: Gábor, az utolsó dobozzal a kezében, egy szó nélkül kiviharzott az ajtón.
A csend, ami utána maradt, szinte érezhetően nehezedett ránk — de ez már nem a feszültség csendje volt. Ez a béke első pillanata volt hosszú idő után.
Péter még maradt pár percig, hogy megbizonyosodjon róla, rendben vagyunk.– Ha bármi történik, hívj – mondta komolyan, mielőtt elment.
Aznap este, amikor bementem Emma szobájába, ő már az ágyában feküdt, Pötyi urat a karjában tartva.– Ő tényleg nem jön vissza? – kérdezte halkan.
– Nem, kincsem. Többé nem jön vissza – feleltem, és megsimogattam a haját.
Láttam, ahogy a kis teste ellazul, a szeme pedig lassan lehunyódik. Újra nyugodtan aludt.
Én is így éreztem magam: mintha egy hatalmas kő gördült volna le a mellkasomról. Tudtam, hogy a döntést a lehető legjobbkor hoztam meg.
Mert egy igazi társ nem akarja eltörölni a múltad, és egy igazi apa nem „váltani” akarja a gyereked apját, hanem tisztelni azt a kapcsolatot, ami kettejük között van.
Az éjjel először aludtam mélyen hetek óta. És amikor reggel felkeltem, a házban újra otthon volt a csend — az a fajta, ami nem nyomaszt, hanem megnyugtat.
2025. augusztus 15. (péntek), 16:17
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.
