Aki a tegnapi tűzijátékot fikázza, az most tényleg figyeljen! ??
Aki a tegnapi tűzijátékot fikázza, az most tényleg figyeljen! ??
/Mert ha valaha is volt pillanat, amikor Budapest egét úgy borították fénybe, mintha maga az univerzum gyújtotta volna be a reflektorokat, akkor az bizony tegnap este volt\./
1. „Túl drága volt!” – Na, most tényleg? ?
Igen, barátaim, valóban sokba került. De hadd kérdezzem meg: hányszor dobunk ki pénzt értelmetlen dolgokra? Ott a kondibérlet, amit januárban nagy lelkesedéssel megveszünk, aztán már februárban csak porosodik a fiókban. Vagy ott a streaming előfizetés, amin minden hónapban levonják a pénzt, miközben a sorozat, amit néznénk, még el sem indult.
És most őszintén: nem szebb dolog elfüstölni pár milliárdot úgy, hogy közben milliók ámuldoznak, mintha csak az állami bürokrácia feneketlen gyomrában tűnne el nyomtalanul?
2. „Túl hangos volt!” – De könyörgöm, erről szól! ?
Tűzijáték, nem halkzene a wellness hotelben. Ezt nem lehet diszkréten csinálni. A dübörgés, a robbanás, a visszhang a házak között – ez az élmény része. Ha csöndes, neszezős tűzijátékot akarnánk, akkor gyertyákat gyújtanánk a Duna-parton, és szelfiznénk a füst mellett.
És igen, tudom, a kutyák megijedtek. De nézzük a másik oldalát: nekik ez az este olyan, mint nekünk egy horrorfilm – ijesztő, de emlékezetes.
3. „Túl sok füst volt!” – Hát persze, hogy volt! ??
Néhányan panaszkodtak, hogy „alig láttam a végét, mert tele lett a város füsttel”. Na és? Hát nem ez a lényege? A tűzijáték olyan, mint egy jó grillparti: ha nincs füst, akkor valamit nagyon elrontottak. A füst maga a bizonyíték, hogy itt tényleg nagy durranás történt.
Sőt, valljuk be: a gomolygó füstben néha olyan volt Budapest, mintha egy fantasy film díszlete lenne. A Duna felett terjengő köd és fényjáték olyan hangulatot adott, mintha valami titokzatos városban sétálnánk, ahol bármikor előugorhatna egy sárkány vagy egy tündér.
Úgyhogy ahelyett, hogy füst miatt panaszkodtok, inkább élvezzétek: nem mindennap kapunk ilyen „Hollywood-effektet” élőben, ingyen, a város közepén.
4. A közösségi élmény – emberek, mikor van ilyen máskor? ????
Az év 364 napján mindenki rohan, panaszkodik, nyomkodja a telefont, és legfeljebb a villamoson találkozik idegenekkel. De ezen az egy estén egyszerre több százezer ember állt meg, nézett az égre, és ugyanarra a fénycsodára mondta: „Hűha, ezt nézd!” És persze közben minden második ember élőzött a Facebookon vagy pakolta ki a sztorikat, de hát ilyen a modern világ.
Mégis, valahogy mindenki együtt volt: családok, párok, barátok, turisták – és legalább egy órára úgy tűnt, mintha tényleg lenne valami közös, ami mindannyiunkat összeköt.
5. Miért kell mindig csak kritizálni? ?
Komolyan, ez már nemzeti sport lett nálunk: ha van tűzijáték, azért morgunk, ha nincs, akkor meg azért.
És ami tegnap este történt, az minden pontot kipipált: fényes volt, hangos volt, és nagyon nem olcsó. De éppen ezért volt emlékezetes.
6. A turisták reakciója ?
Ne felejtsük el, hogy nem csak mi, magyarok néztük a show-t. Több ezer turista jött Budapestre kifejezetten erre az eseményre. És tudjátok mit? Ők nem az árát nézték, nem azt, hogy mennyi a zajszint, és nem is azt, hogy esett az eső. Ők csak álltak a Duna partján, tátott szájjal, és azt mondták: „Wow.
És ez az, amit mi is hajlamosak vagyunk elfelejteni: hogy van, aki tényleg csodának látja azt, ami nekünk csak „drága villogás az égen”.
7. A gyerekek élménye ?
Képzeljük el a helyzetet a gyerekek szemével: ott állnak a szüleik mellett, kezükben egy vattacukor vagy egy kürtőskalács, és hirtelen az égbolt szivárványszínű tűzvirágokban robban ki. Nekik ez az este valószínűleg olyan emlék lesz, amit felnőttként is mesélni fognak: „Amikor kicsi voltam, minden augusztus 20-án tűzijátékot néztünk, és az volt a nyár csúcspontja.”
Ezért is kár lenne az állandó fanyalgás. Mert amit mi csak számlaként látunk, az nekik életre szóló varázslat.
8. Budapest, mint színpad ?
Ne felejtsük el azt sem, hogy maga a város a díszlet. A Lánchíd, a Parlament, a Budai Vár, a Duna hídjai – mind ott voltak a háttérben, és együtt adtak olyan látványt, amit képeslapra is nyomtatnának.
9. Aki tényleg nem bírja…
Nos, annak ott van az opció: el lehet menni a hegyekbe, lehet zárt szobában Netflixet nézni, vagy akár zajszűrős fülhallgatót venni. De könyörgöm, ne vegyük már el mindenki más örömét, csak mert valakinek nem tetszik.
10. A lényeg ✨
Ez a tűzijáték nemcsak pénzköltés volt. Nemcsak zaj. Nemcsak fény. Ez egy közösségi élmény, egy kulturális szimbólum, és egy olyan este, amikor kicsit mindannyian félretettük a hétköznapi nyűgjeinket, és csak annyit mondtunk: „Ez gyönyörű. ”
? Fotó: Máthé Zoltán / MTI
? Úgyhogy kedves kritikusok, legközelebb mielőtt fikáztok, gondoljatok bele: hány olyan pillanat van egy évben, amikor az egész város egyszerre néz ugyanarra az égre? Hány olyan este van, amikor tényleg mindenki ugyanazt látja, ugyanazon ámuldozik?
És ha zavar az eső, vegyetek esernyőt. Ha zavar a hang, dugjátok be a fületeket. Ha zavar a költség, gondoljatok bele, mennyi értelmetlenebb dologra szórtunk már el pénzt.
De ha már ott vagytok, ha már nézitek, akkor engedjétek meg magatoknak azt a luxust, hogy egyszerűen csak élvezitek.
Mert a tegnap esti tűzijáték pont erről szólt: élni, ámulni, nevetni, és együtt lenni. És valljuk be: néha pont erre van a legnagyobb szükségünk. ?❤️
2025. augusztus 21. (csütörtök), 05:57
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.
