Borul a paksi bili: Kapitány István feltárta a leállás valódi okát! Mutatjuk: ????? ? ?????́???́??́?????́?!
Paks a leállás szélén: Kapitány István szerint évekkel ezelőtt megelőzhették volna a válságot
Történelmi mélységbe süllyedt a Duna
/A Duna nem három hónap alatt apadt történelmi mélységbe, a paksi hűtőrendszert pedig nem a Tisza\-kormány tervezte\./
Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter rendkívüli tájékoztatása szerint a Duna vízállása Paksnál mínusz 121 centiméterre süllyedt. A korábbi negatív rekordot 2018-ban, mínusz 97 centiméternél mérték, a vízszint pedig tovább csökkenhet.
A paksi atomerőmű teljes leállása mintegy 2000 megawattos termeléskiesést jelenthet. Közben a Dunamenti Erőmű meghibásodása további 400 megawattot vesz ki a rendszerből. Ez éppen akkor történik, amikor a hőség következtében az esti áramfogyasztás akár húsz százalékkal is meghaladhatja a megszokott nyári értéket.
A helyzet súlyos, a leállítás azonban nem baleset, hanem előre meghatározott biztonsági intézkedés.
Amikor 2018-ban mínusz 97 centiméterig apadt a Duna Paksnál, világossá vált, hogy a folyó képes kilépni abból a tartományból, amelyre évtizedekkel korábban az erőmű vízkivételi rendszerét tervezték. Egy ilyen rekord egy atomerőmű esetében nem egyszerű meteorológiai érdekesség, hanem komoly figyelmeztetés.
Legkésőbb akkor kellett volna megvizsgálni, mi történik mínusz 100, mínusz 110 vagy mínusz 120 centiméteres vízállásnál. Nem azért, mert valaki biztosan tudta, hogy 2026 nyarán pontosan ez következik be, hanem azért, mert egy stratégiai létesítményt nem a tegnapi rekordhoz, hanem a holnapi szélsőséghez kell felkészíteni.
Tízmilliárdos beruházással elkerülhető lett volna a leállás
Kapitány állítása szerint egy nagyjából tízmilliárd forintos új szivattyúteleppel elkerülhető lett volna a mostani leállás. Az átvilágításnak kell megmutatnia, pontosan mikor készült ilyen terv, ki ismerte, mennyibe került volna, és miért nem valósult meg.
A politikai kérdés azonban már most feltehető: ha a veszély évekkel ezelőtt látható volt, miért csak akkor kezdünk kapkodni, amikor a Duna már a szívócsonkok alól is elfogy?
Kapitány szerint az MVM az elmúlt években százmilliárdokat fordított hirdetésekre, szponzorációkra és sportklubokra, miközben az erőmű alkalmazkodásához szükséges beruházás elmaradt. A miniszter azt ígérte, ezt is kivizsgálják.
A vizsgálat eredményét meg kell várni. Senkit nem lehet bizonyíték nélkül jogsértéssel vádolni, és egy rossz beruházási döntés sem automatikusan bűncselekmény. Politikailag azonban így is nehezen magyarázható a történet.
Ha valóban rendelkezésre állt egy megvalósítható műszaki megoldás, amely töredékébe került volna annak, amit az állami energiacég látványkommunikációra költött, akkor nem a természet váratlan támadásáról beszélünk.
A folyó apadása természeti jelenség. A felkészületlenség már emberi döntés.
A paksi blokkok biztonságos működéséhez folyamatosan megfelelő mennyiségű hűtővízre van szükség. Amikor a Duna vízállása az előírt biztonsági határ alá kerül, az üzemeltetőknek nincs lehetőségük politikai vagy gazdasági szempontok alapján mérlegelni. A meghatározott eljárásokat követve kell dönteniük a termelés csökkentéséről vagy a blokkok leállításáról.
Ezért különösen fontos tisztázni, hogy az elmúlt években milyen műszaki javaslatok készültek, mely döntéshozók ismerték ezeket, és miért maradt el a szükséges fejlesztés. A válaszokból derülhet ki, hogy valóban megelőzhető lett volna-e a jelenlegi válság.
Egy atomerőműnél nincs helye barkácsmegoldásoknak
A fideszes kommunikáció nem várta meg sem a műszaki adatokat, sem a vizsgálat eredményét. Szakács István azt írta, szerinte egy előszivattyút be lehetne iktatni Pakson, majd hozzátette:
A mondat politikailag kényelmes. Műszakilag viszont egy atomerőműnél ennél valamivel több szokott kelleni.
Egy paksi léptékű átalakításról nem egy influenszer, nem egy miniszter és nem egy pártközpont dönt. Nukleáris biztonsági szakértők, gépész- és energetikai mérnökök, termohidraulikai elemzők, vízügyi tervezők, villamos- és irányítástechnikai szakemberek, üzemeltetők, minőségbiztosítók és hatósági szakértők összehangolt munkája szükséges hozzá.
Az atomenergia ugyanis nem úgy működik, hogy valaki talál egy megfelelő teljesítményű szivattyút, odagurítja a Duna-partra, bedugja, aztán mehet tovább a blokk. Minden módosítást meg kell tervezni, modellezni, biztonsági szempontból elemezni, engedélyezni, megépíteni és kipróbálni. Nem a veszélyhelyzet közepén, hanem évekkel korábban.
A paksi mérnökök bizonyára hálásak azért a felismerésért, hogy léteznek előszivattyúk. Valószínűleg azonban nem ez az információ hiányzott az elmúlt nyolc évből, hanem a döntés és a pénz.
A Fideszhez kötődő kommunikáció most azt próbálja sugallni, hogy a kormány szándékosan hagyja leállni az erőművet, miközben egy gyors műszaki fogással folytatni lehetne a termelést. Ez nem felelős kritika, hanem veszélyes szerepjáték.
Egy atomerőműben nincs helye politikai improvizációnak. Nincs olyan, hogy „próbáljuk meg, hátha működik”. A rendszer minden lépését előre meghatározott eljárások, engedélyek és biztonsági korlátok szabályozzák.
A leállítás azért történik, mert az előírások szerint ezen a vízálláson már ez a biztonságos döntés. Nem azért, mert a szakemberek nem tudnak szivattyúról, és nem azért, mert valaki politikai hasznot remél a termeléskiesésből.
A Duna most benyújtotta az évekkel ezelőtt kiállított számlát
A Tisza-kormány felelőssége most az, hogy megakadályozza az ellátási zavarokat, átláthatóan kezelje az importot, bevonja a hazai tartalékokat, szükség esetén korlátozza a nagyfogyasztást, és világosan tájékoztassa az embereket.
Ezeket a döntéseket lehet bírálni. Sőt, kell is, ha hibáznak. Egy 2018 óta látható infrastrukturális kockázatot azonban három hónap után az új kormány nyakába varrni olyan, mintha valaki tizenhat évig nézné a repedést a gáton, majd az átszakadás pillanatában az új gátőrt hibáztatná, amiért nem épített másikat ebédig.
A jelenlegi kabinet nem mentesül a felelősség alól csak azért, mert örökölt problémáról van szó. Most már neki kell megoldania. Az előző kormány azonban nem menekülhet el attól a kérdéstől, hogy miért nem tette meg ugyanezt akkor, amikor még volt idő rá.
Kapitány István közlése szerint a leállást megelőző beruházás nagyjából tízmilliárd forintba került volna. Most hasonló nagyságrendű többletköltséget okozhat az importáram, miközben az ország energiarendszere egyszerre veszít el 2400 megawatt hazai kapacitást.
Ha a miniszter állítása igazolást nyer, akkor ez a válság nem pusztán a rendkívüli hőség története lesz. Hanem annak a politikának a látlelete, amelynek jutott pénze reklámokra, stadionokra, szponzorációkra és saját nagyságának ünneplésére, de egy ismert stratégiai kockázat kezelését éveken át el lehetett tolni.
A paksi blokkokat most a Duna alacsony vízállása miatt állítják le, de az odáig vezető út jóval korábban kezdődött. A folyó ezúttal csak megmutatta, mennyibe kerül, amikor a politika éveken át úgy tesz, mintha a rekordok soha nem dőlnének meg.
2026. július 31. (péntek), 13:25
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.
