Borzalmas hír jött– éjszaka örökre lehunyta szemét… Gyászba borult az egész MAGYARORSZÁG!hatalmas név távozott közülünk!
Elhunyt Horn Gyuláné, az egykori miniszterelnök özvegye.
Szívszorító hír érkezett: életének 93. évében, hosszan tartó, súlyos betegséget követően elhunyt Horn Gyuláné, az egykori magyar miniszterelnök, Horn Gyula özvegye. /A tragikus eseményről ifjabb Horn Gyula adott ki közleményt\./
Szerény kezdetek Vas megyében
Horn Gyuláné, leánykori nevén Király Anna, 1932. szeptember 18-án született a Vas megyei Duka községben, egy kilencgyermekes kisparaszti család legidősebb lányaként. Gyermekkora a vidéki Magyarország egyszerű, de dolgos mindennapjai között telt. Fiatal nőként az 1950-es években költözött Budapestre, ahol szövőgyári munkásként kezdett dolgozni, majd saját szorgalmának köszönhetően pénzügyi végzettséget szerzett.
Egy házasság története
1956-ban házasodott össze Horn Gyulával. Házasságuk során két gyermekük született, Anna és Gyula, akik a családi élet középpontját jelentették. Ötvenhét éven át tartó házasságuk példaértékű volt: Anna férje hű társa maradt jóban-rosszban, politikai sikerek és nehéz idők közepette is.
Támasz és társ a politikai életben
Horn Gyula politikai karrierje során felesége mindig mellette állt. Részt vett külföldi kiküldetésein, támogatta őt a diplomáciai feladatok során, és az ország egyik legnehezebb időszakában, a rendszerváltás utáni években is odaadó támasza maradt. Horn Gyula miniszterelnöksége idején Horn Gyuláné aktívan részt vett férje karitatív kezdeményezéseiben, és szociális érzékenysége révén segítette a hátrányos helyzetűek támogatását célzó programokat.
Egy élet a családért
A közlemény szerint Horn Gyuláné az utolsó éveiben is mély szeretettel és gondoskodással kísérte férjét, aki 2013-ban hunyt el. Házasságuk szilárd alapja volt nemcsak politikai sikereiknek, hanem családi boldogságuknak is.
Búcsú egy különleges életúttól
Horn Gyuláné személyében nemcsak egy szerető anya és nagymama távozott, hanem egy olyan ember, aki életét a család, a támogatás és a közösség szolgálatának szentelte. Távozásával egy korszak zárult le, amelynek emlékei azonban örökké fennmaradnak.
Horn Gyuláról is megemlékezünk:.
Gyermekkora és korai évek
Horn Gyula 1932. július 5-én Budapesten született Horn Géza szállítómunkás és Csörnyei Anna gyári munkásnő harmadik gyermekeként. A család a munkásosztályra jellemző szegénységben élt a két világháború között, s helyzetükön tovább rontott a harmincas évek végére kialakuló általános társadalmi-politikai helyzet. Édesapját 1944-ben a Gestapo elhurcolta, és minden valószínűség szerint meggyilkolta, s ez a tragédia még nehezebbé tette a család számára a túlélést.
Horn Gyula édesanyja
Ezért az elemi 5. osztály elvégzése után Horn Gyula kénytelen volt otthagyni az iskolát, hogy munkába álljon, s keresetével édesanyját és testvéreit támogassa. A háború vége után beállt változások nagy hatással voltak a politikus életére. A dolgozók esti iskolájában sikeresen befejezte az elemi- és középiskolai tanulmányait, 1950-ben sikeres érettségi vizsgát tett. A szocialista rendszer tehetséges munkás fiatalokat felkaroló politikájának köszönhetően ezután a Don-rosztovi Közgazdasági és Pénzügyi egyetemen tanult tovább ösztöndíjjal, ahol ’54-ben diplomát szerzett.
Moszkvai egyetemi évek, 1950, diaktarsakkal
Ezt követően a Pénzügyminisztériumban tudott elhelyezkedni referensként. Ugyanettől az évtől tagja a Magyar Dolgozók Pártjának. 1956-ban újabb tragédia történik családjában: bátyja, Géza tisztázatlan körülmények között eltűnik a forradalom idején (lányának születésekor). A család ismeretei szerint forradalmárok végeztek vele. 1956. október vége és november eleje között nemzetőr volt, majd belépett az MSZMP-be. A párt karhatalmi bizottságának kérésére 56 decemberétől következő év júniusáig volt állományban. 1957-ben Munkás-paraszt Hatalomért Emlékérmet kapott. A forradalom alatt betöltött szerepét a későbbiekben soha nem próbálta meg letagadni, mindig őszintén beszélt, azonban életének ez a szakasza a rendszerváltás után nagy támadási felületet hagyott politikai ellenfelei számára.
A családi emlékezet szerint már Horn szülei is baloldali érzelmű, a munkásosztály értékeit valló emberek voltak. Egyes elbeszélések szerint édesapját éppen politikai nézetei miatt hurcolták el. Ezek a baloldali értékek, a munka tisztelete, a társadalmi egyenlőség szükségszerűségébe vetett hit, gyermekkorától fogva meghatározták a politikus pályáját, és a későbbiekben is nagy szerepet játszottak a későbbi külügyminiszter és miniszterelnök munkásságában. Habár Horn Gyula politikai pályafutása során egy új, tanult és tapasztalt, világlátott(abb) és nyelveket beszélő generáció élén járt az MSZMP-n belül, azonban soha nem szűnt meg a klasszikus értelemben vett baloldali, a „kisembereket” képviselő politikus lenni. Kormányzása során megteremtette és megszilárdította azokat a demokratikus alapértékeket a baloldal számára, amelyek átsegítették Magyarországot a rendszerváltás miatti bizonytalan gazdasági-társadalmi átmeneten, és lehetőséget adtak az európai és tágabb értelemben a nyugati szövetségi rendszerbe való integrációra is.
Országház
1959-től kezdve a külügyminisztérium szovjet főosztályának munkatársaként kezdett dolgozni. Két év múlva a szófiai magyar nagykövetség gazdaságpolitikai titkára lett, ezután pedig Belgrádban teljesített külügyi szolgálatot gazdaságpolitikai titkárként, később tanácsosként. 1969-től 1985-ig az MSZMP KB Külügyi Osztályán lépdelt felfelé a ranglétrán: előbb politikai munkatárs, majd konzultáns lett, később pedig osztályvezető-helyettes, s végül osztályvezetői pozícióba jutott el.
Pártpolitikusi karrierje akkor kezdődött el igazán, amikor 1985. márciusában az MSZMP XIII. kongresszusán beválasztották a párt központi bizottságába, és kinevezték a külügyi tárca államtitkárává. Ezzel egy időben a magyar-finn kulturális vegyes bizottság magyar tagozatának elnöke is lett. 1987. januárjától kezdve a Minisztertanács nemzetközi gazdasági kapcsolatokkal foglalkozó bizottságának munkájában is részt vett. Az ekkorra már tapasztalt és elismert szakember és politikus ebben a pozícióiban gyors helyzetfelismerésről és jó alkalmazkodó-készségről tett tanúbizonyságot, és egyre magabiztosabb lépésekkel haladt a konszolidáció és a nyugati államokkal való jó viszony kialakítása felé.
A 80-as években az erőteljes külpolitikai nyitást képviselete Horn Gyula
Horn Gyula a külkapcsolatok terén rengeteg tett a Kádár-korszak alatt azért, hogy Magyarország jobb nemzetközi megítélésben részesüljön, és a nyolcvanas évektől fogva a párt reformokra és a progresszióra nyitott szárnyához tartozott.
Európa
Horn Gyula legkiemelkedőbb és legfontosabb, mind a rendszerváltás, mind az Európához való közeledés (illetve a Szovjetuniótól való távolodás) szempontjából kulcsfontosságú döntése az osztrák-magyar határzár megnyitása a kelet-német menekültek előtt. A tárgyalások a keletnémet vezetéssel Bonnban zajlottak, ahol Horn végig kiállt a humanitárius álláspont mellett, miközben hangsúlyozta, hogy olyan megoldást kell találni, amely egyik érintett államot sem érinti hátrányosan.
Az osztrák-magyar határ megnyitása indította el a huszadik századi Európa legpozitívabb geopolitikai változásait, illetve Magyarország nemzetközi presztízsének visszaállítását.
Horn Gyula, az MSZMP Központi Bizottság külügyi osztályának vezetőjeként Helmut Schmidtet, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) alelnökét fogadja a Ferihegyi repülőtéren.
A külpolitika terén elért eredmények mellett természetesen Magyarország belpolitikai helyzetének stabilizálása is részben az ő nevéhez kapcsolható: 1990. márciusában ellenzéki pártok képviselői és a moszkvai vezetés jelenlétében aláírta a szovjet csapatok Magyarországról való kivonásáról szóló egyezmény Moszkvában.
A nyolcvanas évek közepétől kezdve rendszeresen vett részt különböző európai és egyéb nemzetközi csúcsokon, rendkívül sok diplomáciai bevetést hajtott végre külügyi államtitkárként, később a Németh-kormány alatt külügyminiszterként is.
Az 1988. novemberében megrendezett hamburgi Észak-Atlanti Közgyűlésen felszólalásában beszélt a magyarságot Európához fűződő szoros viszonyról, illetve arról a Hídról, amit a NATO képez és képezhet Európa és az amerikai kontinens között.
Ezt a kijelentést mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban hallgatás és óvatos hárítás kísérte, azonban jól mutatja a politikus törekvését Magyarország európai integrációjára. Ezekkel a diplomáciai sikerekkel és törekvésekkel fokozatosan segített abban, hogy Magyarországot az európai közösség megbízható partnerként kezelje.
Minisztersége idején számos állammal veszi fel Magyarország a diplomáciai kapcsolatot, többek között Vatikán Állammal, Izraellel, Dél-Afrikával és Dél-Koreával sikerült kapcsolatokat kiépíteni. Külügyminiszteri tevékenységének elismeréseképp a Gustav Stresemann Társaság aranyérmével tüntették ki, később megkapta aacheni nemzetközi Károly-díjat és az NSZK Szolgálati Érdemrendjének Nagykeresztjét is. A kitüntetésekkel járó anyagi javakból egy, az éhező gyermekeket megsegítő alapítványt hozott létre. Az ezt követő években számos más, kiváltképp német kitüntetést és díjat nyert el a vasfüggöny lebontásában játszott kulcsszerepéért, és a munkája során nyújtott humanitárius teljesítményéért.
A rendszerváltó politikusok közül az elsők között volt, aki (a NATO-hoz való csatlakozás lehetősége mellett) kiemelte az Európai Unió fontosságát, és Magyarország az európai közösséghez való tartozásának jelentőségét is. Diplomáciai és szakpolitikai törekvéseinek tudható be az, hogy Magyarország a rendszerváltást követően gyorsan és dinamikusan volt képes ráállni az európai integráció felé vezető pályára, s ennek eredményeképp kormányázásnak kezdete után 10 évvel az ország érdemessé vált az EU-hoz való csatlakozásra.
Az 1994-es választási győzelem estéjén
Későbbi kormányzásának egyik fő külpolitikai eredményét, a NATO-hoz való csatlakozást már az Antall-kormány alatt, 1991-ben elkezdte előkészíteni.
Habár a karrierje során szervett külpolitikai tapasztalatok és tudás képessé tették arra, hogy Magyarország integrációját segítse Európában, nem kizárólag ezen a területen alkotott maradandót. Az MSZP elnökeként rengeteg tett azért, hogy a modern európai értékeket megjelenítő európai szociáldemokrata párttá váljon.
Az elméleti viták lefolytatása helyett a társadalom napi gyakorlati problémáira helyezte a hangsúlyt, az emberekkel és a szakszervezetekkel való együttműködést szorgalmazta. Munkássága nyomán 1992-ben a pártot felvették a Szocialista Internacionáléba.
A szocialista munkáspárt 1988-ban kezdődő, célzott reformja során részt vett a történelmi tényfeltáró bizottság, és annak történelmi albizottságának munkájában is. 1989-ben egyike volt az azóta is létező Magyar Szocialista Párt (MSZP) alapítóinak, és annak elnökségébe is beválasztották. Az 1990-es országgyűlése választásokon a párt listáján harmadik helyen szerepelt, így területi mandátumot szerzett, és képviselőként bejutott a parlamentbe, ahol az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke is lett. 1990-ben beválasztották a Svéd Nemzetközi Békekutató Intézet igazgatótanácsába, később tagja lett az Európai Tiszteleti Szenátusnak. Habár a kormánypárt felől érkező támadások miatt kénytelen volt lemondani az külügyi bizottság elnöki tisztjéről, külügyi tevékenységét ezután is folytatta. Leginkább a közép-európai államokkal való együttműködést tartotta fontosnak, így jó kapcsolatokat ápolt a lengyel és cseh miniszterelnökökkel, és együttműködési tervet vázolt fel Szlovákia, Magyarország, Ausztria és Szlovénia között, s eközben kb. négyszáz lakossági fórumon vett részt és tartott előadást. A közvélemény kutatások szerint a 94-es választások előtt hónapokkal már az ország legnépszerűbb politikusának számított.
Kormányzás
Az 1994. évi országgyűlési választásokon az MSZP országos listáját, és a budapesti területi listát is vezette. A választáson a szocialisták abszolút többséggel nyertek, a képviselői helyek 54 százalékát szerezték meg. Június 4-én a párt kongresszusán miniszterelnöknek jelölték, s a pártvezetés felhatalmazást kapott, hogy a második legtöbb szavazatot kapott Szabad Demokraták Szövetségével koalíciós tárgyalásokba kezdjenek. Habár a választásokon megszerzett képviselőik helyek száma önmagában is elegendő lett volna a kormányzáshoz, az SZDSZ-szel való együttműködés végül elsöprő többséget hozott a kormánynak a parlamentben. Azonban ezzel a többségi kormányzással szemben a kormánypártok számos belső „féket és ellensúlyt” hoztak létre a demokratikus működés és a társadalom bizalmának megnyerésére. Így például a koalíciós kormány önként vállalta, hogy azokat a törvényeket, amelyek kétharmados többséggel módosíthatóak (pl. alkotmányos törvények), csak és kizárólag az ellenzékkel való konszenzus megléte esetén módosítják. Ezt a szokatlanul nagy parlamenti többséget a koalíciós kormány arra használta fel, hogy az ország válságos pénzügyi helyzetét stabilizálják, és megállítsák a gazdaság romlását. Horn Gyula kormányzása alatt is hangsúlyozta, hogy az ország vezetésének leginkább a jelenkor kihívásaival kell megküzdenie, s nem a múlttal foglalkoznia. Kormányzása során a korábbi években sokat hangsúlyozott értékek és érdekek mentén munkálkodott: célja egy erős szociális alapokon nyugvó, a piacgazdaság szabályai szerint működő, európai Magyarország kiépítése volt.
Horn Gyula kormánya, 1994
Az 1995-ben a gazdasági stabilizáció és az ország fizetőképességének növekedése érdekében bevezetett Bokros-csomag mind a párton belül, mind ellenzéki körökben nagy ellenállást szült, s társadalmi megítélése is meglehetősen negatív volt először: ennek, illetve a koalíciós együttműködés gyengülésének köszönhetően a párt veszített népszerűségéből, míg az ellenzéki pártok egyre hatékonyabb kísérleteket tettek az együttműködésre. Habár a népszerűség-vesztés ellenére a koalíciós kormány komoly várakozásokkal indulhatott a következő választási ciklusban is, a választásokat ekkor már nem sikerült megnyerniük.
A gazdasági és társadalmi stabilizációra tett erőfeszítések, habár a belpolitikában éles kritikát váltottak ki mind ellenzéki, mind civil fórumokon, a nemzetközi szférában megtették rendkívül pozitív hatásukat. A konszolidáció hatására helyreálló nemzetközi bizalom jeléül Magyarország 1996. májusában az OECD tagja lett. 1997-ben a kormány népszavazást írt ki a NATO-hoz való csatlakozással kapcsolatban, s a szavazás eredményének értelmében ’98. februárjában az Országgyűlés határozatba foglalta a nyugati államszövetséghez való csatlakozást. Így Magyarország felkészült rá, hogy 1999. március 12-én Lengyelországgal és Csehországgal együtt a NATO teljes jogú tagjává váljon.
A következő kormányok abból a gazdasági és bizalmi tőkéből gazdálkodtak és építkeztek, amelyet Horn Gyula kormánya teremtett meg.
Parlamentben
1998 után
Az 1998-ban elvesztett választások után lemondott pártelnöki tisztjéről. Nemzetközi tisztségei közül továbbra is magáénak mondhatott néhányat, így például 2003-ig a Szocialista Internacionálé kelet-európai alelnöke maradt, 2002-től a Medgyessy-kormány alatt a miniszterelnök külön EU-megbízottjaként tevékenykedett. Hosszas betegség után Horn Gyula 2013. június 19-én hunyt el, 81 évesen.
Családi képek
Családi körben
Családi körben
Családi sakkparti
2024. december 02. (hétfő), 19:10
Kapcsolódó cikkünk
Borzalmas hír jött ma reggelre– tegnap éjszaka örökre lehunyta szemét… Gyászba borult az egész MAGYARORSZÁG!hatalmas név távozott közülünk!
Elhunyt Jakab Vilmos olimpikon ökölvívó, az Újpesti Dózsa legendája
72 éves korában...
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.
