Borzalmas hírrel indul a reggel – Születésnapján hunyt el a magyar legenda

„ Hogy mi volt a titok? Voltak akik cipelték a zongorát, ezek voltunk mi, és voltak akik játszottak rajta” - nyilatkozta egy interjúban Cséke György a kilencvenes évek végén, amikor film készült az 1980-as nyíregyházi aranycsapatról. És valóban. Ő volt az a játékos, aki soha nem adta fel, hajtott az utolsó pillanatig. Védőként alaposan megdolgozta a támadókat, nem véletlenül lett „Nyúzó” a beceneve. A kemény hátvéd külső mögött viszont egy csupaszív, bohókás, segítőkész ember lakozott. Egyszer egy erdei futás során tudott egy „rövidebb utat” a fák között, Dalnoki Jenő akkori vezetőedző persze azonnal kiszúrta, és jelezte: „Gyurikám, akárhogy nézem, ez világcsúcs! Mész az olimpiára!” Olimpiára nem ment, számos NB-I-es meccsre viszont igen. Miután befejezte a futballt, a Szparinál dolgozott technikai vezetőként, edzőként, közben pedig ahogy tudta, segítette a fiatal szurkolókat. Tudta, hogy nincs pénzük az utazásra, belépőre, így jegyeket szerzett nekik, volt, hogy a saját fizetéséből adott, hogy ott lehessenek egy-egy idegenbeli találkozón. Aki ismerte, soha nem felejti különleges mosolyát, mindig volt benne valami csibészség. A klub iránti hűségét fiának is átadta, a Spartacus egyik legendája volt.

Hetek óta tudtuk, hogy nagy a baj. Az a szív viszont, mely oly sok nehéz helyzeten segítette át, a végsőkig küzdött. Épp a születésnapján viszont Cséke György 65 évesen letette a zongorát...

Örülünk, hogy ismerhettünk, mostantól az egykori aranycsapat több tagjával együtt már az égi pályákon játszotok. Isten veled Gyuri bá' ! Emlékedet örökre megőrizzük."