Csak a férjem és én tudjuk, hogy lefekszik egy másik nővel. Elmondom, miért tűröm el
Hirdetés
Hirdetés
Egy ideje sejtem, hogy nem is néha. Azt persze éreztem, hogy nem stimmel valami. Megváltozott. Ingerlékenyebb lett, ugyanakkor mézesmázosabb is. Alighanem a bűntudata miatt.
Tizenöt évvel ezelőtt ismerkedtünk meg. /Nem tudom, a szerelem volt\-e erősebb, vagy a dac bennem – mert a szüleim ellenezték a kapcsolatunkat\./
Hirdetés
Hogy miért? Én sem értettem. Guszti jó családból való, eszes srác volt, fogorvosnak tanult, tehát attól sem kellett félteniük, hogy felkopik az állunk.
Hirdetés
Talán megérezték a szüleim, hogy a vonzó kirakat átverés. A negédes modor meg beetetés. Az esküvőre azért eljöttek, sőt, idővel egész jóban lettek a vejükkel, különösen az unokák érkezése „dobta föl a hangulatot”. Látták, hogy szépen élünk, boldog vagyok, ez nekik elég volt. Kezdtek bízni benne.
Sosem gondoltam volna, hogy megtörténhet velünk a legostobább, legközhelyesebb történet, amit csak el lehet képzelni. Igen, az asszisztensnőjével, igen, megcsalt, igen, szerelmes.
Hirdetés
De válni nem akar.
Azt mondja, fontos neki a családja (szerintem, ha az lenne, nem tette volna ezt velünk). És az otthonához is ragaszkodik (hosszú évekig építettük a gyönyörű házunkat). Arra kér, legyek türelmes, majd elmúlik a lángolás, és akkor visszatér hozzám. Addig sem költözik el, csak néha elhúz hosszúhétvégézni a nőcskével – a fiúknak azt mondjuk, konferencián van.
Ez a legszörnyűbb, az állandó hazudozás.
Hirdetés
Az anyjának, a szüleimnek, a gyerekeknek. A lelki békéjük miatt fontos, mondja a férjem, de igazából senkire sincs tekintettel. Csak a saját kényelmére. Nem akarja feladni a bázist a bizonytalan újdonságért, nem vállalja a macerát, inkább hagy szenvedni engem, és azt a másik nőt is, gondolom.
Hogy miért tűröm, amit művel? Talán mert szégyellem magam. Mindig mi voltunk a mintacsalád az ismeretségi körben.
Hirdetés
Rettenetes elképzelni, hogy be kellene vallanom: hazugság volt az egész. Színjáték, és valójában a férjem nem szeret, és egy másik asszonnyal hentereg. Félek is, hogy ha elválunk, nem találok senkit magamnak negyvennyolc évesen, két kamasszal a hónom alatt. Egyedül megöregedni, jaj, csak azt ne! Pedig lépnem kéne, lassan felőröl az állandó feszültség.
Hirdetés
De honnan merítsek bátorságot, ha az, akinek a leginkább támaszt kellene nyújtania, kivonult az életemből?!
2020. július 22. (szerda), 20:55
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.
