/Ritkán fordul elő, hogy egy üzletember nyílt megszólalása ekkora hullámot kavarjon a közösségi médiában, de most pontosan ez történt\./
A vita kiindulópontja a Frizbi beszélgetése volt, amelyben Hajdú Péter Bohár Dániellel arról elmélkedett, mennyire igazságtalan, hogy egy márkás ruha vagy óra viselése automatikusan célponttá teszi az embert. A műsor elején látványos gesztusként le is vette csuklójáról az 5–5,3 millió forintra becsült Rolexét, amelyet a beharangozóban még büszkén mutatott.
A jelenetet azonban sokan nem érezték őszintének — köztük Felföldi József sem.
A debreceni milliárdos levelében keményen fogalmazott.
„Rólam még nem írt sohasem Hadházy Ákos. Se a 168 millió forintos autómról, se az órámról, se az ingemről” – jegyezte meg, majd rögtön hozzátette a kérdést: ha valóban csak irigységről lenne szó, akkor miért nem támadják őt is ugyanúgy?
Felföldi válasza egyszerű volt, mégis gyomrosként hatott sokakra: szerinte a különbség egyetlen szó: önerő.
A debreceni üzletember azt állítja, hogy míg egyesek valódi piaci teljesítménnyel, sokéves munkával és kockázattal jutnak vagyonhoz, addig mások — ide sorolva Hajdú Pétert és körét is — olyan rendszer kedvezményezettjei, ahol a siker és a pénz nincs arányban a valós értékteremtéssel.
Felföldi József levelében nem finomkodott: hosszasan sorolta, milyen jelenségek vezettek oda, hogy a magyar társadalom egy részében óriási indulatokat vált ki a luxus látványa. Szerinte az emberek nem az 5 milliós órát irigylik, hanem azt érzik, hogy:
– bizonyos szereplők olyan pénzekből élnek fényűzően,– amelyek végső soron a közpénzek „elszivárgásából” származnak,– miközben az átlagemberek dolgoznak reggeltől estig, mégsem jutnak előre.
A legnagyobb hatású gondolata mégis ez volt:
sokan azért utálják az ötmilliós Rolexet, mert szerintük mások kiszolgáltatottságának árán került valaki csuklójára.
Felföldi olyan dolgozókra utalt, akik soha életükben nem látnak ekkora összeget egyben, mégis nap mint nap „kidolgozzák a lelküket”.
A levél végén Felföldi egy ironikus, mégis nagyon világos mondattal tette fel az i-re a pontot:
„Elárulom: jó érzés.”
Ezzel arra célzott, hogy aki önerőből, tisztességesen jut vagyonhoz, azt nem támadják a luxus miatt.
A poszt villámgyorsan terjedt, hiszen ritka az ilyen egyenes beszéd hazai üzletemberek részéről.– Sokan üdvözölték a nyíltságot és az őszinteséget,– mások szerint Felföldi túlzott és demagóg állításokat fogalmazott meg,– voltak, akik úgy vélték: végre valaki kimondta azt, amit sokan gondolnak.
Egy dolog azonban biztos: Felföldi József nyílt levele új szintre emelte a luxus körüli társadalmi vitát, és rávilágított arra, hogy Magyarországon a drága tárgyak kérdése már régen nem csak pénzről szól — hanem igazságérzetről, politikai feszültségekről és arról a sokakban élő érzésről, hogy nem ugyanarról a rajtvonalról indul mindenki.
A vita valószínűleg még messze nem ért véget.
2026. február 01. (vasárnap), 14:15
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.