Délután elfoglalták a házukat a cigányok, este már menekülniük kellett
Korábban megírtuk, hogy tudomásunk szerint több házat is elfoglaltak Érden egymáshoz kísértetiesen hasonló eszközökkel. Az általunk bemutatott kétgyermekes édesanya nehéz helyzetében mások is osztoznak. /A módszer tulajdonképpen ugyanaz\: egy jól körülhatárolható csoport rendezetlen tulajdonviszonyú ingatlanokban, nem feltétlenül jogszerűen tulajdonjogot igazol\./
A lényeg a kifárasztás: a jogos birtokos hetekig, hónapokig kénytelen elviselni egy idegen család életvitelét, ezért általában előbb vagy utóbb inkább elmenekül és más, törvényes megoldás híján aláveti magát a hosszú évekig tartó bírósági procedúrának. Számos megkeresést kaptunk azoktól, akik maguk is hasonló helyzetbe kerültek, mi több, abban is vannak a mai napig.
Így keresett meg minket egy szintén érdi család, amely 2014-ben került házon kívülre. A történet elmondásuk szerint messziről indul: a ’70-es években megállapodtak egy L. B. nevű illetővel abban, hogy részletfizetéssel megvásárolnak tőle egy üres telket. Az évek során saját költségen felhúztak egy épületet a telekre, azt életvitelszerűen lakták. Eközben a család folyamatosan fizette a törlesztőrészleteket, a telek árának kétharmadát papírokkal bizonyítható módon kiegyenlítették. L. B. azonban időről időre eltűnt, majd el is költözött Érdről, mellesleg életvitele miatt a törvény előtt sem volt ismeretlen a neve; több ingatlanát elárverezték (mivel a család most is peres úton küzd az igazáért és a házukért, kérésükre anonimizáltuk az érintetteket - a szerk.
Az első nehézség akkor lépett fel, amikor a tulajdont részletekben fizető család háta mögött az eladósodott L. egyik hitelezője végrehajtási joggal terhelte meg az ingatlant. Úgy tudjuk: a házbirtokosok éveken keresztül igyekeztek egyezséget kötni, mind L.-el, mind annak hitelezőjével, számukra előnytelen alkukba is belementek volna. A lényeg, hogy túl akartak már lenni az életüket megkeserítő történeten, s egyet szerettek volna: végre övék legyen az otthon, amiben évtizedek óta élnek.
L. B. azonban egyre húzta az időt, többször eltünedezett, mint kiderült, azért, mert megismerkedett az R. családdal, akikkel egy számára jövedelmező üzletet ütött nyélbe - tudtuk meg a károsultaktól.
A házfoglalók - valamint velük rokonságban álló, szintén helyi K.
A teljesen megdöbbent család megtudta, hogy az otthonukat L. B. eladta alóluk, ráadásul irreálisan alacsony pénzösszegért. Szinte hihetetlen, de a Budapest közelében található megyei jogú nagyváros központjában mintegy hárommillió forintért cserélt gazdát egy értékes ingatlan, ami egyértelműen piaci nonszensznek tűnt.
Az ingatlanfoglalók tüzeket raktak a kertben, szalonnát sütöttek, láthatóan igyekeztek megmutatni, hogy ki az úr abban a házban, amit megszálltak.
Fontos, hogy a döbbenetes módszer – nekünk a joggal való visszaélés, konkrétan rosszhiszemű joggyakorlás ugrott be elsőre – nem működhetne a fehérgalléros elit közreműködése nélkül.
Úgy tudjuk: a házfoglalók pár nappal később már el is passzolták új szerzeményüket egy újlengyeli székhelyű vállalkozásnak, amely azonnal élt is a páratlan üzleti lehetőséggel (Újlengyel nem ismeretlen név a magyar adózás történetében, a település mint "Offshore-birodalom" híresült el a '90-es évek második felében és kétezres évek elején). A károsultak elmondása szerint a földhivatali átírás és a papírmunka magyar viszonyokhoz képest elképesztő sebességgel, napok alatt megtörtént. Éppen ezért a módszer nem nevezhető a klasszikus „cigánybűnözés” egyik mutációjának, az ügy ennél sokkal, de sokkal összetettebb: ehhez a fajta pénzcsináláshoz már nem elegendő az agresszív és gátlástalan fellépés, kiterjedt kapcsolati háló is szükséges hozzá. Úgy tudjuk, R.-éket is segítették a háttérből
Mivel az ingatlan per alatt áll, a vállalkozás nem tud kezdeni egyelőre semmit a házzal, magyarul: legalább továbbadni nem sikerült.
Elmondásuk szerint a károsultak később levelet írtak a polgármesternek, a kormánypárti politikus annyit felelt, hogy sajnálja, nem hitte volna, hogy ez megtörténhet, de megígérte azt is, hogy a történetet továbbítja a rendőrségnek. Nyilván nem történt semmi előrelépés ezután sem, igaz, első cikkünk megjelenése után a Pest megyei főkapitány javaslatára Papp Károly országos rendőrfőkapitány indoklás nélkül váltotta le az érdi rendőrség vezetőjét, bár azt természetesen nem állítható teljes bizonyossággal, hogy a lakásfoglalók ténykedése miatt.
A kiszorított család talán azért is lehet mindezek ellenére mégis bizakodó, mert az esettel összefüggésben nem csak polgári, hanem büntetőper is folyamatban van, illetve bizonyítani tudják, hogy kifizették az ingatlan árának kétharmad részét, amiben korábban éltek. Csakhogy eközben telik a drága idő, telnek-múlnak az évek, miközben csak találgatni tudják azt, hogy mikor mehetnek haza a saját otthonukba.
Forrás: alfahir.hu
2016. október 19. (szerda), 13:16
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.
