Orbán Viktornak csütörtök hajnalig minden oka megvolt arra, hogy nyeregben érezze magát. Mióta elkezdett mindent uralni a menekültügy, a belpolitikát tekintve tarolt a Fidesz.

Magyarország külkapcsolatait és nemzetközi helyzetét nézve azonban már nem volt ilyen egyértelmű a kép, de már itt is voltak bíztató jelek. Az éjszakai Uniós csúcs azonban egy dologra félreérthetetlenül rávilágított: Európa nem kér Orbán kerítéséből.

Az EU inkább azt mondja, ha csak a kerítéssel tudjuk a menekülteket feltartóztatni, akkor inkább engedjük át őket Ausztriába és Németországba. Ezzel a jótanáccsal Magyarország megússza azt, hogy teljesen körbebástyázza magát szögesdróttal, ugyanakkor a délkeleti végeken már meglévő fizikai határzár súlyos és drága mementóként nehezedhet a további kormányzásra és a Der Spiegel által már csak „Kerítéskirály”-nak becézett Orbánra.

Valóban ebből a vetületből a miniszterelnököt jól csőbe húzták a tanácsadói.

A politika világában igazából egyetlen hasonlóan karakteres politikai álláspont emelkedett ki: a német kancellár Angela Merkelé. Az Orbán–Merkel-párosítás a nyugati sajtóban még úgy is tényezővé tette a magyar kormányfőt, hogy a kommentárok a Gonosz szerepét osztották rá a Jóval szemben. Orbán úgy állította be magát, mint aki egyedül védelmezi Európa határait, és aki egyedüliként képviseli a realitást a menekültkérdésről szóló naív európai párbeszédben.

Holott valójában úgy tűnik csak egy dolog volt fontos: az, hogy a menekülteket ne toloncolják vissza a dublini egyezmény értelmében Magyarországra. Az érdekelte a kormányt a legkevésbé, hogy regisztrálatlanul mennek az újonnan érkezők Németország irányába.

Nem hagyta magát befolyásolni attól a kritikától sem, miszerint Magyarország embertelenül bánik a menekültekkel, és a beszólásokat legfeljebb kikérte magának hűséges külügyminiszterén keresztül.

A legfontosabb, miként szerda éjjel Orbán Viktor csalódottan magyarázta, nem ment keresztül: mégpedig az, hogy a görög határokat közös, nemzetállamok felajánlásaiból feltöltött erők védjék. Ehelyett az eredeti bizottsági javaslat ment át: a frontországokban (Görögország, Olaszország) november közepéig olyan hotspotokat alakítanak ki, melyek elvégzik az ujjlenyomat-felvételt és regisztrációt. Ez Orbánnak annyiban kedvező, hogy Magyarország, ha minden igaz, nem lett frontország, hanem az EU ténylegesen megpróbálja Olaszországban és Görögországban elvégeztetni a munkát – amihez minden támogatást megadnak.

Kiderült ugyanakkor, hogy az EU nem tart igényt Orbán kerítésére: az osztrák kancellár kerek perec megmondta, ha csak kerítéssel tudjuk a menekülteket megállítani, akkor inkább engedjük át őket – megfelelve egyébként az ENSZ menekültügyi konvenciójának, amely a menedékkérők előtt nyitva tartja a határokat, és egyedileg kell elbírálni az ügyeiket.

A kerítés jelentéktelenné válása mellett Orbán szempontjából eltörpül minden. Az is, hogy az EU nem kíméli magát, és euró-százmilliókat fizetve a gócpontok közelében igyekszik megoldani a problémát, és segíteni a menekülteken – ahogy egyébként Orbán is javasolta.

Nem esett szó Oroszországról, melynek a szerepvállalására Orbán külön kitért. (Arról viszont igen, hogy rendezni kell a viszonyokat Szíriában, de például Franciaország szerint nem – az oroszok által támogatott – Aszaddal). Az európai kvótarendszert, melyet Magyarország nem szavazott meg, de a róla szóló határozatot végrehajtja, gyakorlatilag minden további nélkül véglegesítették. Az Orbán által vizionált világkvóta nem lesz, de nagyon sok ország nemcsak pénzt ajánl fel, hanem Ausztráliától Brazílián át Kanadáig és az USA-ig befogad menekülteket is.

Az uniós csúcs elhallgattatta – legalább erre az estére – a V4-eket (melyek közül Lengyelország nem csatlakozott az Orbán vezette alkalmi koalícióhoz). Brüsszel tulajdonképpen kétséget sem hagyott afelől, hogy a V4-ek tiltakozása, vagy épp Horst Seehofer bajor miniszterelnök Orbán melletti, néhány órával korábbi kiállása nem európai szint – és hogy az árnyékbokszuk valójában a hazai ringközönségnek szól.

Ami délután Orbán részéről még nagy mondásnak tűnt, a merkeli menekültpolitika morális imperializmusként való megbélyegzése, éjszakára nevetség tárgyává változott az uniós közös nyilatkozatot látva. Európa kinyilvánította, a „jogi és fizikai határzár” nem konform, egységes menekültügyi eljárások kellenek.

Orbán különutas erődemonstrációját nemcsak Brüsszel hárította el, végeredményében a román, a szerb és a horvát kapcsolataink is megsínylik.

( Esti Újság-HVG )