Tompos Kátyát teljes titokban helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben. /Egy olvasó\-riporterünk hívta fel a Blikk arra, hogy a május 31\-én elhunyt színésznő temetése a napokban történt meg a temető31\-es parcellájában\./
A Blikk munkatársai gyorsan megtalálták a sírt, és feltételezik, hogy a búcsúztató csak néhány nappal korábban lehetett. A síremléken a színésznő neve felett a „Szeretünk, Kátya” felirat áll, amely érzékletesen tükrözi, mennyire fontos volt az elhunyt a szerettei számára.
A sírnál nagyrészt hófehér rózsákból álló koszorúk láthatók, egyik szalagján Kátya édesanyja egy idézettel üzent lányának, míg más koszorúkon saját költeményekkel tisztelegtek a színésznő emléke előtt.
Korábban írtuk, hogy a család és a barátok, zárt átfogó temetést szerettek volna. Ahogyan Kátya életében is zárkózott volt, úgy szerették volna, hogy a búcsúztatása is csak a legközelebbi hozzátartozókkal és barátokkal történjen meg.
.
Az egész országot megrázta Tompos Kátya halálhíre, és még mindig sokan küzdenek a fájdalommal. Mindenki szívszorító üzenetekkel és közös emlékekkel emlékezett a színésznőre.
Zorán sem tett másként; egy gyönyörű közös daluk segítségével köszönt el, amely hallgatása közben könnyek szöknek az ember szemébe.
A hozzászólások között rengetegen nyilvánítottak részvétet és köszöntek el Kátyától:
„Évek óta csodálattal hallgatom ezt a dalt, a kedvenceim egyike. De bizony, amikor ma elszomorodva újrahallgattam, ledöbbentett az a sor, amikor Zorán azt énekli, “ s néhány idegen a reményhez bújik, hogy egymáson olykor segítsenek”. Hogy lehet ez ennyire fájdalmasan sorsszerű? Kátyának olyan sokan hittel, reménnyel segítettek, sajnos már későn. Nyugodjon békében”
– írták a dal alatt.
..
Sokaknak feltűnhetett, hogy 2 év óta nagyon keveset lehetett hallani a csodálatos művésznőről, Tompos Kátyáról.
Azóta már az is kiderült, hogy a Jászai Mari-díjas színésznő miért vonult vissza szinte teljesen a nyilvánosságtól.
Pár hete jelentették be, hogy Kátya súlyos beteg, és szervezete egy szörnyű kórral harcol.
Sajnos a színésznő teste nem bírta tovább a küzdelmet, és péntek hajnalban, mindössze 41 éves korában elhunyt.
Mellbevágó belegondolni, hogy Kátya még néhány hónappal a halála előtt is fellépett, pedig akkor már nagyon súlyos beteg volt.
Utolsó önálló estjét Cegléden adta március 16-én, erről szól a Facebook bejegyzése is, melyen az egyik utolsó fotója látható.
Szívfacsaró ránézni:
Előkerült az utolsó interjú: megrázó, amit akkor mondott Tompos Kátya
"Szívszorító visszanézni."
Egy évvel ezelőtt adta utolsó interjúját a tegnap elhunyt színésznő, Tompos Kátya. Akkor már küzdött a betegségével, de ritkán beszélt magáról. Az interjú során is visszafogott maradt, mondanivalója azonban sokatmondó volt.
"Néha leülök valahova, és nem veszem észre, hogy mennyi idő eltelik azzal, hogy csak ülök – kívülről nézve elég komikus lehet –, és bámulok bele a világba, közben ezernyi gondolat átcikázik az agyamon az élet értelméről."
Tompos Kátya szerénységét mutatja, hogy nem szerette a nyilvános szerepléseket, mégis kiváló művész lett.
"Lehet, hogy nekem nem kellene a közönség, hanem csak úgy egyedül a szobámban szerepelnék. Azt gondoltam, hogy a közönség biztos azt fogja mondani, ez nem tud semmit, minek áll ki a színpadra. Hihetetlen önbizalomhiányom volt."
"Ugyanakkor nekem úgy jött a színészet, emlékszem, hogy egészen sokáig a barátokkal, barátnőkkel, akikkel jóban voltam, sokszor elkezdtem utánozni bizonyos tulajdonságaikat. Volt, hogy valakinek az írását, és olyan szintre jutottam vele, hogy a tanár nem tudta megkülönböztetni a kézírásunkat, amikor dolgozatot adtunk be. Volt, hogy valakinek figyeltem a mimikáját, egy egész napot úgy töltöttem el, hogy úgy beszéltem, ahogy ő.
A koronavírus-járvány alatt Tompos Kátya már tisztában volt a súlyos diagnózisával: rákos volt.
"Úgy szeretnék élni, mint ahogy elő van írva. A Covid alatt úgy élhettem, ahogy a saját tempóm diktálta. Mindenre volt időm, mindent át tudtam gondolni, nem tántorított el semmitől a bezártság. Azt éreztem, hogy nyertem időt is, lekerültek a polcról a könyvek. Sok tevékenységem volt régen, amit a szakmám miatt nem volt időm űzni. Mint a festés, a rajz, ezeket gyerekkoromban nagyon sokat csináltam. Olyan dokumentumfilmek nézése vagy újranézése, amik nagyon sokat adtak nekem. Valahogy azóta ezt a lassúságot élvezem és ezt a fajta életet próbálom élni" – mesélte.
A beszélgetés során említette, hogy fiatalon naplót írt. Amikor évekkel később újraolvasta, rájött, hogy éleslátó volt és sok mindent helyesen látott a jövőjével kapcsolatban. Felmerült benne az a gondolat is, hogy újra kezdje, mert lenne mit papírra vetnie.
2024. július 03. (szerda), 07:42
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.