Egy pillanat alatt meghalt – Müller Péter elképesztő beszámolója a túloldalról
/Müller Péter halálközeli élménye nem csupán egy megrázó epizód volt az életében, hanem egy olyan fordulópont, amely alapjaiban formálta át világlátását, gondolkodását és egész későbbi szellemi munkásságát, mintha a sors – kissé ironikus módon – épp a halálon keresztül mutatta volna meg neki az élet igazi arcát\./
Az esemény az 1956-os forradalom idején történt, amikor a fiatal írót hátulról hat lövés érte, és a sérülések következtében klinikai halál állapotába került, amelyet ő maga később többször úgy fogalmazott meg: „szerencsére meghaltam”, mert ez az állapot nyitotta meg előtte azt a szellemi kaput, amelyen átlépve minden addigi félelme és bizonytalansága értelmét vesztette.
Müller Péter elmondása szerint a halál pillanatában egyértelmű és letagadhatatlan testen kívüli élményt élt át, amikor úgy érezte, kiszáll a fizikai testéből, majd felülről szemléli saját magát, a körülötte zajló eseményeket, a mozdulatlan testet, a káoszt és az emberi drámát, mindezt furcsa nyugalommal és félelem nélküli tisztasággal.
Ebben az állapotban találkozott azzal, amit saját igazi, halhatatlan lényeként ír le, egy olyan tudatállapottal, amelyben megszűnt a halál fogalma, és amely végleg eloszlatta benne az elmúlástól való félelmet, mert – ahogy később tanította – az ember nem a teste, hanem a lelke révén létezik.
A visszatérés oka sem fizikai, hanem mélyen emberi és érzelmi volt: beszámolói szerint a szerelem, valamint egy konkrét személy iránt érzett erős kötődése húzta vissza az életbe, mintha a léleknek még dolga lett volna ezen az oldalon, és az univerzum finoman, de határozottan visszaterelte volna.
Ez az élmény gyökeresen megváltoztatta életútját, mert innentől kezdve a spirituális tanítások, az ezoterikus gondolkodás és a belső fejlődés kérdései kerültek írásainak középpontjába, és úgy tekintett 1956-ra, mint saját „második születésére”, amely után minden nap ajándékká vált számára.
Tanításaiban és műveiben rendszeresen visszatér az a gondolat, hogy a születés és a halál csupán két ajtó, amelyek között a lélek utazik, tapasztal, tanul és fejlődik, miközben az emberi élet nem végállomás, hanem egy állomás a sok közül – és ezt a szemléletet milliók vették át tőle az elmúlt évtizedekben.
Bár 2024-ben súlyos szívroham miatt műtétre szorult, és a beavatkozás után újra meg kellett tanulnia járni, szellemi frissessége és alkotókedve 2025-ben is töretlen, mintha újra és újra bizonyítaná: a test sérülékeny, de a tudat – ha egyszer megérintette a határtalant – már nem ismeri a korlátokat.
Müller Péter története így nemcsak egy halálközeli élmény krónikája, hanem annak bizonyítéka is, hogy néha a legnagyobb sötétség vezet el a legvilágosabb felismerésekhez, és hogy az élet értelmét olykor éppen akkor értjük meg igazán, amikor egy pillanatra elengedjük.
2025. december 25. (csütörtök), 07:57
Kapcsolódó cikkünk
Müller Péter könnyeivel küszködve mesélt felesége utolsó szavairól – ez volt a végső kérése
Ez volt Müller Péter feleségének utolsó kívánsága, mielőtt örökre lehunyta a...
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.
