Egy síró kisfiúra lettem figyelmes, mindenki csak elment mellette - sajnos a legrosszabb dolog történt meg.
Ez a történet tíz éve történt velem. Éppen egy kis vidéki városba költöztem a fővárosból. Az itteni emberek teljesen mások voltak. Egyrészt ismerték egymást, és folyamatosan arról pletykáltak, hogy kivel mi történt.
/Egyik nap az utcán sétáltam, a társasház udvarán\./
Emberek mennek el mellette, senki nem figyel erre a kisfiúra.
Úgy döntöttem, közelebb megyek, és megtudom, mi történt. A bejáratok mellett elhaladva megkérdeztem a padokon ülő idősebb embereket:
– Nem tudják, ki ez a fiú, és miért sír?
– Ő ott Vili, az Ildi fia. Mindig duzzog valamin, sírós fajta…az anyja is olyan csak sír, meg iszik. Sok baj van vele itt a házba, de majd rájön maga is.
Így hát a emberek egy legyintéssel elintézték a dolgot, és folytatták a beszélgetést egy szomszédról, aki tegnap egy új férfival jött haza.
Odamentem a fiúhoz, leültem mellé a padra és megkérdeztem:
– Vilmos a neved?
– Igen – válaszolta kelletlenül.
– Vili, történt veled valami? Miért sírsz?
– Nincs semmi, csak anya. Tegnap reggel felkeltettem, nem ébredt fel… ma reggel is alszik… nem akar felkelni…
A kis Vili sírva fakadt és hozzám dőlt. Megöleltem a fiút, és arra gondoltam, hogy itt nagy baj lehet.
– Vili, szóval tegnap anya egész nap nem kelt fel az ágyból?
– Nem. Éjszaka sem.
– Ettél ma már valamit? – kérdeztem tőle, de tudtam, hogy a válasz nem lesz.
Gyorsan elmentem a szemközti kisboltba, és vettem tejet, kenyeret és kolbászt. Olyan mohón harapott bele a felvágatlan kolbászba, hogy megijedtem…nagy baj lehet…
– Most pedig menjünk, ébresszük fel anyát.
A gyerek megfogta a kezem és hazavezetett. A lakás ajtaja nem volt bezárva. A nő az ágyon feküdt, arcát a falnak támasztva. Megérintettem a kezét, hideg volt.
Kihívtam a mentőket és a rendőrséget…
Az orvosok szívinfarktust feltételeztek, mindez álomban történhetett…két-három napja…
A kis Vilmost intézetbe vitték. Több napig nem tudtam se aludni, se enni, folyton arra a szerencsétlen gyerekre gondoltam.
Két nap a lakásban…mi törés lehetett neki, még ha akkor nem is értette a helyzetet. Még jó, hogy nem volt bezárva az ajtó és sikerült kijutnia! Miért nem figyelt senki az utcán síró kisgyerekre?
Nem szerepelt a terveim között, de nem lehettem közömbös, mert valamiért Vilit odafentről küldték hozzám. Vagy engem hozzá? Nem számít. Beadtam az örökbefogadási kérvényt.
A fogadott fiam ma már elvégezte a kilencedik osztályt, és kitünő tanuló! Már előre készül az érettségire, hogy később egyetemre tudjon menni.
Vili orvos akar lenni, azt mondja, megmenti az embereket….
A kép illusztráció.
2024. április 24. (szerda), 17:45
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.
