Majd egy éve írtam ezeket a sorokat. Most ért meg annyira, hogy megosszam azzal, akit érdekel és elolvassa. Ezzel zárom le életem egy nagyon fontos korszakát:
Nem kérek bocsánatot
Többé nem kérek. Elég volt. /Tudom, te nem érted meg\./
Profin beavatkoztak?
Eloltották?
Leszedték?
Kivágták a roncsból?
A katasztrófavédelem csinálta!
Nem értek ki időben? A tűzoltóság nem ért ki.
Kellettünk, hogy legyen aki lemossa az összekoszolt autódat. Szisztematikusan lejáratjátok azt az igazi családot ami soha nem fog titeket befogadni, mert ti soha nem is akartok közéjük tartozni. Takartál már le összetört halott gyermeket? Miközben látod a társaidon, hogy fáj nekik.
Tudod, ezért egy szűk család ez. Nem lehet csak úgy bekéredzkedni. Ők sem akartak sehova tartozni, csak a saját fajtájukhoz. Senki sem kérdezte meg őket, akarnak-e katasztrófavédők lenni. És nem érdekel minket az a sablon duma, hogy ez van, ezt kell szeretni. Nem. Mi nem szeretjük ezt, mi nem szeretünk téged.
Nekem viszont itt a vége. 20 év után már elég volt. És nem fogsz hiányozni. Mert szánalmas vagy az önámító valódban. Mert magad is elhiszed már, hogy ez így jó. Átverhet az ember bárkit, még saját magát is, de engem nem sikerült. Tudom, hogy ez az egész nem működik, mutassunk bármilyen rózsaszín képet a külvilágnak. Annak a külvilágnak, ami embereket jelent. Embereket, akiket mi a hivatásunk szerint megmentünk. Mentenénk.
De már azt se hagyja a rózsaszín rendszer.
És én ezt nem akarom.
Nem akarom, hogy emberek haljanak meg a rendszer miatt, aminek én is része vagyok, bár nem kértem. Ahogy az emberek se kérték. De ők elhiszik, hogy ez a hologram, ami lettünk, ez valami. Ez megfogható. Van tartalma. De mi, akik a részei vagyunk, tudjuk, hogy ez a semminél is kevesebb. Csak máz.
Ha egyszer rájön a nép erre elszámoltat majd.
És akkor fejek hullnak.
Akkor, amitől most reszketsz, az eljön.
És nekem nem megy az hogy eljátsszam, soha nem is ment. A hatezer fős családomnak még megy. Kinek tovább, kinek kevesebb ideig. Te nekem nem fogsz hiányozni. Nem fog hiányozni a tűzoltó kiskosztümöd, a bakter jellegű tányérsapkád. Az én hatezer fős családom egyenruhában szolgál. Neked csak jelmez a mundér, igaz jóval díszesebb mint azoké, akiknek csizmája is van. Mert tizenkétezer tűzoltóból csak hatezernek van sisakja, csizmája.És égett emberhús kitörölhetetlen szaga az orrában.
Te nem fogsz hiányozni. A családom az igen. Mind a hatezer tagja. De minket összeköt valami amit te soha nem fogsz megérteni. Ott van az a tizenöt év, amire büszke vagyok. Meg az az öt, amire nem, és el szeretném felejteni.
Te nem fogsz hiányozni kicsit sem…Szerző: V.P.
2019. december 23. (hétfő), 18:30
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.