Az ország gyászol: 87 éves korában elhunyt Jakabházy László, a magyar jégkorongélet egyik legmeghatározóbb alakja.
/március 26\-án a sportvilág egy csendes, méltóságteljes pillanatra megállt\./
A magyar válogatott feketében hajt fejet előtte – és vele gyászol mindenki, aki valaha is szeretettel követte a sportág küzdelmeit.
Jakabházy László neve összeforrt a magyar jégkorong múltjával és fejlődésével. Az 1950-es évektől egészen 1970-ig aktívan játszott, előbb az Építők, majd a legendás Ferencváros színeiben. Az ő idejében a jégkorong nem kapott még annyi reflektorfényt, mint ma – de ő már akkor is fényesen csillogott benne.
A válogatottban is oszlopos tag volt: tíz világbajnokságon képviselte Magyarországot, és részt vett az 1964-es innsbrucki téli olimpián is, ami máig mérföldkő a magyar hokiéletben.
Nemcsak technikai tudása, hanem intelligenciája és sportszeretete miatt is tisztelték – pályán és azon kívül is példaképként néztek rá játékostársai.
A sportkarrierje lezárása után sem távolodott el a jégtől. Sőt, ekkor kezdődött igazán a második élete a sportban – edzőként és sportvezetőként. Közreműködött a KSI jégkorongszakosztályának megalapításában, és hamar a Ferencváros vezetőedzője lett, ahol legendás sorozatok kezdődtek irányítása alatt.
Az FTC élén öt bajnoki cím és négy kupagyőzelem fűződik a nevéhez – ez nemcsak szám, hanem történet. Olyan sportolóké, akik az ő keze alatt értek be, és máig hálával emlegetik.
A magyar válogatottat több időszakban is irányította: 1969–71, 1973–75, majd 1979–81 és 1987–88 között is szövetségi kapitányként szolgálta a nemzeti együttest. Pályafutása alatt generációk nőhettek fel példáján – játékosként és edzőként egyaránt.
Sportpályafutását követően a Testnevelési Főiskolán tanított, ahol nem csupán az ütő és a korong használatára, hanem emberségre és küzdeni akarásra is nevelt. Egykori tanítványai úgy emlékeznek rá, mint aki sosem emelt hangot – de minden szavának súlya volt. Akinek tekintélye nem a rangból, hanem a példából fakadt.
A jégkorong magyar legendái között 2011-ben hivatalosan is helyet kapott, amikor bekerült a Magyar Jégkorong Hírességek Csarnokába – megérdemelten.
Jakabházy László nemcsak egy sportág, hanem egy egész korszak szimbóluma volt. Egy olyan világé, ahol még becsületből játszottak, ahol a pálya szélén nem reklámtáblák, hanem a klubhűség határozta meg az értéket. Egy világé, ahol az edző neve többet ért bármilyen marketingnél – és ahol a játék szeretete minden más elé került.
Halálhírére sportolók, edzők, szurkolók egyaránt reagáltak. A Magyar Jégkorong Szövetség külön megemlékezést tervez, és a válogatott játékosai fekete karszalaggal lépnek majd jégre a soron következő mérkőzéseken.
Ma, amikor egyre ritkábban hallunk valódi példaképekről, Jakabházy László távozása fájó veszteség. Az ő neve nem csupán statisztika, nem csak eredménylista: az ő neve történet.
Isten nyugosztalja, Jakabházy László.A jég halkabb lett nélküled, de a neved örökre ott csillog majd rajta.
2025. március 26. (szerda), 21:44
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.