– éjszaka örökre lehunyta szemét… Gyászba borult az egész MAGYARORSZÁG!hatalmas név távozott közülünk!
Aki már 32 évvel ezelőtt számonkérte Orbánon a morált – a most elhunyt György Péter és a Fidesz-elnök legendás szópárbaja .
Szerdán, 71 éves korában elhunyt György Péter esztéta, médiakutató, az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének professzora, az MTA doktora. /Halála nemcsak az akadémiai és kulturális életnek jelent veszteséget, hanem egy olyan korszak tanújának is búcsút intünk vele, aki már három évtizeddel ezelőtt bátran kimondta, amit sokan csak gondoltak\./
A magyar politikai élet egyik legendás pillanatát ugyanis éppen ő idézte elő: az 1993-as szárszói találkozón – ahol a rendszerváltás utáni értelmiség próbált irányt szabni a közéletnek – nyíltan vitába szállt Orbán Viktorral. A Fidesz-elnök akkor még a fiatal, lendületes nemzedék képviselőjeként érkezett a fórumra – ám a György Péterrel folytatott szócsata örökre beírta magát a politikatörténetbe.
A vita apropója az úgynevezett Fidesz-székházügy volt: a párt egy állami tulajdonú ingatlant kapott, amelyet rögtön el is adott, az így szerzett pénz pedig – a korabeli feltételezések szerint – nemcsak a pártkasszába, hanem a pártvezetéshez közel álló vállalkozásokhoz is eljutott. A manővert Simicska Lajos irányította, és a történet hónapokig botrányt kavart a közéletben.
Ekkor szólalt fel György Péter, aki „lazább etikát” vélt felfedezni a fiatal demokratáknál. Azt kérdezte Orbántól:
„Hogyan lehet, hogy az a párt, amely néhány éve még tiltakozott az állami vagyon herdálása ellen, most maga is hasonló eszközökhöz nyúl?”
Szavai hidegzuhanyként hatottak, és sokak szerint ez volt az első alkalom, hogy Orbán Viktort nyilvánosan szembesítették politikai morállal. A Fidesz-elnök hevesen védte álláspontját, de a találkozó végére egyértelművé vált: György Péter kérdései túlmutattak a konkrét ügyön – a politikai erkölcsről, a hatalom természetéről és az értelmiség felelősségéről szóltak.
György Péter 1979 óta tanított az ELTE Bölcsészkarán, előbb az Esztétika Tanszéken, majd az általa is alapított Média és Kommunikáció Tanszéken. Hosszú éveken át vezette az intézetet, és két cikluson keresztül irányította a Művészettudományi és Médiakutatási Intézetet.
Több száz tanulmány, esszé és kritika fűződik a nevéhez, írásai az Élet és Irodalomban, a Magyar Narancsban és más kulturális folyóiratokban jelentek meg. Munkásságát 2005-ben az MTA doktora címmel ismerték el, 2006-ban habilitált.
Az ELTE Média és Kommunikáció Tanszéke közleményében így búcsúzott tőle:
„A mai napon elhunyt tanszékünk alapítója és professor emeritusa, György Péter tanár úr. Nagyon sokan vagyunk, akik rengeteget köszönhetünk neki – szakmailag és emberileg egyaránt. A tanszék minden oktatója, munkatársa és diákja részvétét fejezi ki György Péter tanár úr családja felé.”
A nyolcvanas évek végétől György Péter nemcsak tanított, hanem formált is: gondolkodásmódot, vitakultúrát, értékrendet. Nem félt kimondani, ha valami nem tetszett neki – legyen szó politikáról, kultúráról vagy médiáról.
Egy értelmiségi, aki nem félt kérdezni.És akinek kérdései ma is éppoly aktuálisak, mint 32 évvel ezelőtt.
2025. október 30. (csütörtök), 16:08
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.
