Elhunyt Symba, a Magyar hős mentőkutya, akinek nevét a világ legjobbjai között jegyezték

"Kiskutyám! Drága Symba!

Eljött a pillanat amitől közel 14 éven át rettegtem, a perc amikor bevalljuk a mi kis utolsó titkunk....hogy egy időre elengedtük egymás kezét. Szépen, csendben, szeretetben, olyan méltóságteljesen, mint ahogyan élted az életed minden pillanatát. Olyan furcsa érzés, hogy nem a szomorúság kínozza a lelkemet, hanem a hiányod, az a hatalmas űr amit itt hagytál. Tudod mennyire hiányoznak az ölben cipelések, a hajnali ugatások, a pisilési akcióid az éjszaka közepén. Az illatod, a dörgölőzés amiből tudtuk, hogy jól vagy...úgy hiányzik minden. Beírtad magad a mentőkutyák történelem könyvébe a tetteiddel és a szívem utolsó dobbanásáig őrzök mindent amit adtál. Volt részünk örömben, bánatban, sikerekben és kudarcokban. Formáltál és tanítottál és miattad váltam azzá, aki vagyok. Együtt hegyeket mozgattunk meg és Te lehoztad nekem a csillagokat. Megadtad azt, amire mások csak vágyakozva gondoltak. Olyan dolgokon mentünk keresztül együtt, amiről könyvet lehetne írni és mindeközben a barátságunk, a szövetségünk megrendíthetetlen bástyaként vigyázott ránk. Egy-egy rezdülésből tudtuk, hogy mire gondol a másik felünk, így volt ez az utolsó napunkon is. Annyira szerettünk volna még itt tartani, de az önzőség határán táncolva ez nem lett volna méltó hozzád. Belém égett az utolsó pillanatunk, az utolsó lélegzeted, ahogy az ölemben elalszol....ott ahol biztonságban érezted magad és azokkal, akik nagyon szerettek....vigyázz magadra Pampi... /B.L/

 

Symba elfáradt és a teste feladta a harcot az öregedéssel és a hugycsövét megtámadó daganattal szemben. Mindent megtettünk azért, hogy élvezhessük még a társaságát, de méltóság és az ésszerűség határát nem akartuk átlépni azért, hogy még 1-2 napot vele tölthessünk. Fájdalmak nélkül és szeretetben engedtük el. A családja, a csapata, a kutyabarátai, a "rajongói" is szívükben őrzik egy életen át Symba emlékét.

 

Arra kérünk, hogy szomorkodás helyett gondolj rá egy picit."