Előkerült az utolsó interjú: megrázó, amit akkor mondott Tompos Kátya
Hirdetés
Hirdetés
"Szívszorító visszanézni."
Egy évvel ezelőtt adta utolsó interjúját a tegnap elhunyt színésznő, Tompos Kátya. Akkor már küzdött a betegségével, de ritkán beszélt magáról. /Az interjú során is visszafogott maradt, mondanivalója azonban sokatmondó volt\./
Hirdetés
"Néha leülök valahova, és nem veszem észre, hogy mennyi idő eltelik azzal, hogy csak ülök – kívülről nézve elég komikus lehet –, és bámulok bele a világba, közben ezernyi gondolat átcikázik az agyamon az élet értelméről.
Hirdetés
"
Tompos Kátya szerénységét mutatja, hogy nem szerette a nyilvános szerepléseket, mégis kiváló művész lett. Saját bevallása szerint sosem hitt abban, hogy tehetséges.
"Lehet, hogy nekem nem kellene a közönség, hanem csak úgy egyedül a szobámban szerepelnék. Azt gondoltam, hogy a közönség biztos azt fogja mondani, ez nem tud semmit, minek áll ki a színpadra. Hihetetlen önbizalomhiányom volt."
"Ugyanakkor nekem úgy jött a színészet, emlékszem, hogy egészen sokáig a barátokkal, barátnőkkel, akikkel jóban voltam, sokszor elkezdtem utánozni bizonyos tulajdonságaikat.
Hirdetés
Volt, hogy valakinek az írását, és olyan szintre jutottam vele, hogy a tanár nem tudta megkülönböztetni a kézírásunkat, amikor dolgozatot adtunk be. Volt, hogy valakinek figyeltem a mimikáját, egy egész napot úgy töltöttem el, hogy úgy beszéltem, ahogy ő. Vagy eltanultam a beszédhibáját. Nem tudtam, hogy ez már maga a színészet!"
A koronavírus-járvány alatt Tompos Kátya már tisztában volt a súlyos diagnózisával: rákos volt.
"Úgy szeretnék élni, mint ahogy elő van írva. A Covid alatt úgy élhettem, ahogy a saját tempóm diktálta.
Hirdetés
Mindenre volt időm, mindent át tudtam gondolni, nem tántorított el semmitől a bezártság. Azt éreztem, hogy nyertem időt is, lekerültek a polcról a könyvek. Sok tevékenységem volt régen, amit a szakmám miatt nem volt időm űzni. Mint a festés, a rajz, ezeket gyerekkoromban nagyon sokat csináltam. Olyan dokumentumfilmek nézése vagy újranézése, amik nagyon sokat adtak nekem.
Hirdetés
Valahogy azóta ezt a lassúságot élvezem és ezt a fajta életet próbálom élni" – mesélte.
A beszélgetés során említette, hogy fiatalon naplót írt. Amikor évekkel később újraolvasta, rájött, hogy éleslátó volt és sok mindent helyesen látott a jövőjével kapcsolatban. Felmerült benne az a gondolat is, hogy újra kezdje, mert lenne mit papírra vetnie.
2024. június 02. (vasárnap), 07:47
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.
