Előkerült az utolsó interjú: megrázó, amit akkor mondott Tompos Kátya

"Szívszorító visszanézni."

Egy évvel ezelőtt adta utolsó interjúját a tegnap elhunyt színésznő, Tompos Kátya. Akkor már küzdött a betegségével, de ritkán beszélt magáról. /Az interjú során is visszafogott maradt, mondanivalója azonban sokatmondó volt\./

"Néha leülök valahova, és nem veszem észre, hogy mennyi idő eltelik azzal, hogy csak ülök – kívülről nézve elég komikus lehet –, és bámulok bele a világba, közben ezernyi gondolat átcikázik az agyamon az élet értelméről.

"

Tompos Kátya szerénységét mutatja, hogy nem szerette a nyilvános szerepléseket, mégis kiváló művész lett. Saját bevallása szerint sosem hitt abban, hogy tehetséges.

"Lehet, hogy nekem nem kellene a közönség, hanem csak úgy egyedül a szobámban szerepelnék. Azt gondoltam, hogy a közönség biztos azt fogja mondani, ez nem tud semmit, minek áll ki a színpadra. Hihetetlen önbizalomhiányom volt."

"Ugyanakkor nekem úgy jött a színészet, emlékszem, hogy egészen sokáig a barátokkal, barátnőkkel, akikkel jóban voltam, sokszor elkezdtem utánozni bizonyos tulajdonságaikat.

Volt, hogy valakinek az írását, és olyan szintre jutottam vele, hogy a tanár nem tudta megkülönböztetni a kézírásunkat, amikor dolgozatot adtunk be. Volt, hogy valakinek figyeltem a mimikáját, egy egész napot úgy töltöttem el, hogy úgy beszéltem, ahogy ő. Vagy eltanultam a beszédhibáját. Nem tudtam, hogy ez már maga a színészet!"

A koronavírus-járvány alatt Tompos Kátya már tisztában volt a súlyos diagnózisával: rákos volt.

"Úgy szeretnék élni, mint ahogy elő van írva. A Covid alatt úgy élhettem, ahogy a saját tempóm diktálta.

Mindenre volt időm, mindent át tudtam gondolni, nem tántorított el semmitől a bezártság. Azt éreztem, hogy nyertem időt is, lekerültek a polcról a könyvek. Sok tevékenységem volt régen, amit a szakmám miatt nem volt időm űzni. Mint a festés, a rajz, ezeket gyerekkoromban nagyon sokat csináltam. Olyan dokumentumfilmek nézése vagy újranézése, amik nagyon sokat adtak nekem. Valahogy azóta ezt a lassúságot élvezem és ezt a fajta életet próbálom élni" – mesélte.

A beszélgetés során említette, hogy fiatalon naplót írt. Amikor évekkel később újraolvasta, rájött, hogy éleslátó volt és sok mindent helyesen látott a jövőjével kapcsolatban. Felmerült benne az a gondolat is, hogy újra kezdje, mert lenne mit papírra vetnie.

2024. június 02. (vasárnap), 07:47