Elvittem édesanyámat vacsorázni, de ekkor még nem gondoltam, hogy akkor látom utoljára!Szívszorító történet!
14 éve vagyok házas, a feleségem ennyi együtt töltött év után megbánta azt, hogy nem hívtam meg egy másik nőt is vacsorára és moziba.
Egy napon a következőket mondta:
/– Szeretlek, de tudom, hogy van még egy nő aki ugyanúgy szeret téged mint én és szeretne több időt tölteni veled\./
A másik nő akiről a feleségem beszélt és arra kért, hogy töltsek több időt vele, az édesanyám aki 19 éve özvegy. Nagyon zsúfolt volt az életem sajnos, a munkám nagyon fárasztó, van 3 gyerekünk, az anyámat pedig ritkán látogattam meg.
Azon az estén felhívtam őt és meghívtam vacsorázni és moziba is.
– Mi történt, jól vagy? – kérdezte az anyám aggódva.
Édesanyám eléggé pesszimista, mindig rosszra gondol, ha a telefonja este későn csörög.
– Úgy gondoltam, hogy nagyon boldog leszel, mert együtt akarom tölteni az időmet veled-mondtam én.
Az anyám rövid szünet ütán így szólt:
– Persze fiam tiszta szívemből örülök!
Péntek délután izgatottam mentem az édesanyámhoz, miközben az autómmal leparkoltam, megláttam őt, olyan szép és izgatott volt .
Az ajtóban állt, elegánsan felöltözve, a haja is beszárítva, nagyon elegáns volt, de nagyon szomorú is. Miközben beszállt az autóba elmondta nekem azt, hogy a barátainak eldicsekedett azzal, hogy ma meghívtam őt vacsorázni, el is csodálkoztak rajta.
Egy szép étterembe mentünk, édesanyám belém karolt és úgy lépkedett mint egy igazi hölgy, nagyon boldog és büszke volt.
– Régen amikor kicsi voltál, én olvastam el az étlapot neked.
– Akkor most eljött az ideje annak, hogy én gondoskodjak rólad!
Vacsora közben azokról a dolgokról beszélgettünk ami mostanában történt velünk, annyira belemerültünk, hogy lekéstük a filmet a moziban. Amikor hazavittem azt mondta, hogy örömmel eljön velem vacsorázni máskor is, de akkor ő hív meg.
Mikor hazaértem a feleségem megkérdezte tőlem, hogy telt a mai esténk.
Sokkal jobban, mint amilyenre számítottam – mondtam én.
Néhány nappal később az anyám meghalt, szívinfarktust kapott, minden olyan hirtelen történt, nem tudtam segíteni neki.
Pár nap elteltével kaptam egy levelet abból az étteremből ahol anyámmal együtt vacsoráztunk.
A levelet édesanyám hagyta ott:
– A második vacsorát kifizettem előre, de nem vagyok biztos abban, hogy el tudok menni.
(Bidista)
2020. július 07. (kedd), 22:03
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.
