Felnyitották a magyar király sírját – több tudós azonnal meghalt ? .
A fáraók átka a popkultúra egyik legismertebb legendája – de kevesen tudják, hogy Európa egyik legrejtélyesebb „sírátka”-története nem Egyiptomban, hanem Lengyelországban, ráadásul egy magyar származású királyhoz kötődik.
1973-ban, közel fél évezreddel a halála után, tudósok felnyitották IV. /Kázmér lengyel király sírját – és ezzel olyan eseménysor indult el, ami azóta is borzongással tölti el a történészeket\./
IV. Kázmér, a Jagelló-ház tagja, nemcsak Lengyelország, de a magyar történelem egyik különleges szereplője is. Anyja, Zsófia királyné, a magyar Holszański hercegi családból származott, így Kázmér ereiben magyar vér is csörgedezett. A király 1492-ben hunyt el, és a krakkói Wawel-katedrális királyi kriptájában helyezték örök nyugalomra.
A sírját több mint 480 éven át senki sem háborgatta. 1973-ban azonban egy 12 fős tudóscsoport – a későbbi II.
A történészek és régészek izgatottan készültek: úgy gondolták, felbecsülhetetlen tudományos értéket rejthet a sír. Ám a kíváncsiságukért a legmagasabb árat fizették.
A feltárást követő hetekben és hónapokban a 12 kutatóból tízen rejtélyes körülmények között életüket vesztették. A halálesetek gyors egymásutánban történtek – láz, tüdőgyulladás, majd végzetes fertőzés formájában.
A sajtó azonnal felkapta a hírt, és megszületett a legenda: „A király átka.”
A későbbi laboratóriumi vizsgálatok azonban sokkal földhözragadtabb – és ijesztőbb – magyarázatot adtak. A halálokat nem természetfeletti erő, hanem egy láthatatlan, de halálos gyilkos okozta: az Aspergillus nevű penészgomba.
A gombafaj a sírban található fa, gyanta és szerves anyagok keverékében tökéletesen elszaporodott az évszázadok alatt. A lezárt, sötét, nedves sírkamra ideális környezet volt számára – egy valóságos biológiai bomba, amely csak arra várt, hogy valaki felnyissa a koporsót.
Amikor a kutatók 1973-ban végül feltörték a pecséteket, a levegőbe milliónyi gombaspóra került. Ezek belélegzése súlyos, gyakran halálos tüdőfertőzéseket okozott. A tudósok tehát valójában nem átok, hanem mérgező biológiai csapda áldozatai lettek.
A tragédia rávilágított arra, hogy a történelem legendás sírátkai mögött gyakran kémiai és biológiai folyamatok állnak. A legismertebb példa, Tutanhamon sírjának felnyitása után elhunyt Lord Carnarvon esete, ahol szintén gombamérgezés vagy bakteriális fertőzés gyanúja merült fel.
IV. Kázmér sírja tehát valóban „átkozott” volt – de nem misztikus értelemben.
A kutatás végül forradalmi felfedezéssé vált: ma már minden sírfeltárás előtt különleges védőfelszerelést és sterilizált légkezelést alkalmaznak, hogy megelőzzék az ehhez hasonló tragédiákat.
A krakkói katedrális ma is őrzi IV. Kázmér nyughelyét – de a sír azóta örökre lezárva maradt. A tudósok emlékére egy kis bronztábla figyelmezteti az utókort:
„A múlt tiszteletet kíván. A kíváncsiság néha életet követel.”
A király sírjának története egyszerre emlékeztet arra, hogy a tudomány és a hit határa vékony vonal, és hogy az emberi kíváncsiság, bármilyen nemes is, olykor végzetes lehet.
2025. október 10. (péntek), 05:11
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.