GYÁSZ: Ezért halt meg Péter, akiért az egész ország szorított! Isten Veled Peti, egy igazi harcos voltál. Nyugodj Békében! - Egy megosztással adózzunk emléke előtt!
Hirdetés
Hirdetés
És akkor ott, abban a pillanatban tényleg megállt az élet. Egy egész ország szorított érte.
Péter 30 évesen hagyott itt minket, neki cisztás fibrózisa volt, ugyanúgy a tüdő volt a fő bajforrás.
/Nemrég esett át transzplantáción, ennek kapcsán írtam róla cikket\./
A műtét után lebénult a lábfeje és a nyelve, az interjút is írásban készítettem vele, hiszen alig tudott beszélni. De annyira akart, olyan súlyos és fájdalmas előzményekkel jutott el az operációig, hogy fel sem vetődhetett senkiben a vég lehetősége.
Hirdetés
Hirdetés
Péter, habár állapota pici gyerekkorától súlyos volt, tanult, dolgozott, edzett. Ha végre kijutok a kórházból, megkérem Zsuzsi kezét, ezt írta nekem az interjú végére. Imádott utazni. Thaiföldre vágyott. De a közeli helyeket is szerette. Sosem tudhatta, hogy melyik az utolsó nyara, ezért minden idejét kihasználta, már ha az egészsége engedte.
Úgy élt, hogy nem lehetett hiányérzete. Habár a sors nehéz élettel kínálta meg, ő kihozta belőle a legtöbbet.
Minden fájdalom, aggodalom, ájulások, kómás állapotok, géphez kötött hetek ellenére imádott éli. Mert neki az élet, a létezés nem rutin volt, hanem ajándék.
Hirdetés
Minden percet úgy élt meg, hogy benne volt a pakliban: nem lesz következő.
Nem halogatott, nem várt, nem hárított, nem tolta a felelősséget másra, nem kereste a kifogásokat.
Kőkeményen edzett, olyan brutális formában volt, hogy bármelyik egészséges, harmincas férfi megirigyelhette volna. A munkahelyén helytállt, lakásra gyűjtött, családot akart, Zsuzsitól gyereket, olyan életet, mint amilyet mi, a többség élünk.
Hirdetés
Nekünk ez a hétköznap, neki ez lett volna az ünnep.
Mi mérgelődünk, nyavalygunk, ő megbecsülte azt, amije van.
Aznap már nem bosszankodtam a wifi miatt.
Mélyen magamba szállva türelmesen vártam a kapcsolódásra. Péter egy ilyen nyugodt estéért, amikor háborítatlanul kap levegőt, a fél karját odaadta volna. Minden további szitokszó meggyalázta volna a halálát. Csendben dolgoztam tovább.
Hirdetés
Kötelességem tanulni a halálából.
De még inkább az életéből. végső búcsút lehet tőle venni, mindenki ossza meg, osztozzunk együtt a fájdalmon, mert elviselhetetlen :(VIA
2020. október 06. (kedd), 22:39
Hirdetés
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.
Hirdetés
