Gyertyát gyújtottak az áldozatokért – Vályi István sem maradt csendben
Vályi István is reagált a Szőlő utcai botrányra, és a megszólalása gyorsan visszhangot váltott ki a közösségi médiában.
/A publicista szerint az ügy messze túlmutat egy egyszerű intézményi problémán\: rendszerszintű hibákra világít rá, amelyekről hosszú ideje mindenki tudott, mégsem történt valódi beavatkozás\./
A legjobb írás amit olvastunk:
Szóval a vége az, hogy itt vagyunk. Voilá!
Bélyegezve-jelölve, mindenkinek a homlokán a körpecsét, mint valami levakarhatatlan billog, mindegy, mi miatt: a színed, a vallásod, a munkád vagy a nemed, a szavazatod miatt, ezer oka van, a lényeg, hogy legyen. Végtelenül ostoba és szinte állati módon primitív rendszerbe szedve, iktatva, mint egy zsíros karton egy málló festékű irattárolóban.
BENG! Jól rábaszták az ajtót, csak úgy zengett és csattant fém a fémen, ahogyan végigdörrent a pislákoló neon alatti folyosón.
Megvagyunk, ez készen van, szét lett baszva, aminek szét kellett lennie és nincs rá szebb szó, mert tulajdonképpen nem is kell, pontosabban/jobban semmi nem jellemzi ezt a stációt, ahol vagyunk.
Szétbaszás.
Egyszerre hordja magában a négy fal közötti erőszakot és a pusztítást, mert itt nem csak el lett rontva valami, mint ahogyan a kicsi gyerek teszi tönkre a tévé távirányítóját, amikor a csapvíz alatt akarja tisztára mosni... Ő jót akart, csak keveset tudott, szándéka tiszta volt és jósággal teli, lehet csak a rámorzsázott kekszet akarta kiöblíteni a gumigombok közül.
Nem. Ez itt más. Itt gőgből és arroganciából, a parvenü felkapaszkodás nagyította önteltségből és dolgok felett állásból, egyszerű pénz=hatalom mentén hozott szánalmas és nyomorult kisstílűségből, megrészegedve lett szétbaszva a lelkünk, az agyunk és az életünk, a józanságot és a jót - amely mindenkiben ott van - disznókörömből csapták ki oldalra, mint a hitvány pálinkát a letaposott szalmás lucskos-fekete földre. Eh, ezt ne igya meg senki.
Itt gyáva csinovnyikok kikönyökölt öltönyben lesve isszák a párttitkár elvtárs szavait és az sem érdekli őket, hogy mindig mást mond. Mindig ellentmond kedden annak, ami hétfőn még Nagy Igazság volt, a mindennapi kinyilatkoztatás, a hegyesen a földre köpött szotyolahéj a kispad előtt.
De hogy dolog ne legyen velünk sok, így a legtisztább, ha egymás torkát vágjuk át. A gazda hátradől, a mandingója pedig puszta kézzel tolják ki a másik szemét, mert övé lehet minden. Minden ígéret. És minden ígéretért már érdemes megölni a másikat, hátha. Mert a gazda azt mondta, hogy jó csak egy van, ember csak egy van, nincs másik. És minden jó lesz. Megint és újra. #szavazzafideszre
--------------------------
Csak "ők" és "mi". Ne gondolkozz ezen, ne akarj érteni, ne akarj rácsodálkozni arra, amit mégis megértesz. Be van kötve minden infúzió, ott húzod-viszed csörömpölve magaddal egész nap: az utcán, a kisboltban és a parkban, de beviszed magaddal a munkádba, a gyerek iskolájába és a kertbe is. Végtelenül csöpög közben ereidbe a monoton kántálás és a hazugság koktélja: "rosszak vannak és jók, csak rosszak vannak és jók.
-----------------------------
Semmiképpen ne kapjon helyet a jóság senkiben. Felejtsék el azt, hogy emberek és a másik is ember, felejtsék el azt, ahogyan gyerekként együtt játszottak.
Az apák felejtsék el a fiúkat, az anyák is a lányaikat, felejtsék el az első szavaikat, az első métereket a biciklivel, ha kell, menjenek ölre velük. A gazda majd megtámasztja őket, ha kétségeik lennének. Szavakkal és mondatokkal, határozottan, hogy erősnek érezzék őt és folytathassák azt, amit lehet nem is tennének, hiszen azt sem tudják, kit gyűlölnek. Csak megmondták nekik.
És így a jó. Azoknak, akik úgy gondolják, hogy a sorsunk a körmük alá ragadt. Ne ébredj fel te sem ebből a rémálomból még akkor sem, ha a szíved mélyén nem érted, miért nem a saját szemednek, miért nem saját magadnak hiszel. Nem kell, az sosem jó, ha rájössz, hogy akkor erős egy nép, ha összetart, ha mindenkit meghallgatnak és mindenki hangja egyformán fontos, ha mindenki megérti, hogy nincsenek mi és ők, nincsenek jók és rosszak.
Mert ha így lenne egy reggel, akkor nem érne semmit a fenyegetés, akkor lenne súlytalan a fegyver és vak a töltény, akkor érne majd a lista annyit, mint a papír, amire írták.
--------------------------
De eddig eljutni nehéz. Ezernyi kereszteződésen kell átbukdácsolnia egy egész társadalomnak, ezer kanyarja van ennek a labirintusnak és mindenhová ellenségeket vetítenek, minden sarok mögött - amerre önszántából elindulna - ott az ördög képe maga. De az csak a képe.
Az ördög nincs ott.
-------------------------
És ebbe belefáradunk. Belefáradunk és belefáradsz a harcba te is, a küzdelembe, abba a súlyos takaróba, ami hosszú éveken át borul rád, ami kiplakátolva vár az út szélén, ami szembejön a tévében, hogy félj, ijedj meg és törj meg, rezignálj és törődj bele addig, amíg a beletörődésből szokás lesz, a szokásból hit, a hitből meggyőződés. Belőled pedig mások katonája. Aki úgy gondolja, hogy magától jött rá arra, kit kell utálni és leköpni. Pedig nem. Lassú tűzön készül a másik iránti gyűlölet...
--------------------------
Ott pedig, ahol egymásnak feszülnek apák a fiukkal, barát a baráttal, azok, akik egyazon nyelvet beszélik és egyazon hazán osztoznak, ott a levegőből hirtelen eltűnik a nevetés, az utcáról az utcazenész és még a madarak is elhalkulnak.
A méregben pedig nem lehet élni. Egyre nehezebb embernek maradni, egyre fojtogatóbb a fel nem szálló köd és gyengül az akarat. Lassan pedig nem csak másokat, hanem magunkat sem ismerjük már fel a tükörben, az egyén helyét átveszi egy arctalan massza.
-----------------------------
Én nem egy ilyen világot akarok magamnak, nem egy ilyen világot akarok a gyerekeimnek, a szeretteimnek, a barátaimnak, senkinek sem. Régen tudtunk kérni és köszönni, ma már csak parancsolni és követelni. Mert lassan azt sem értjük már, mi az a kérem és mi az a köszönöm. Eltompultunk, belefáradtunk.
Nincs már hová menekülni, nincs az a csendes sarok, ahová leülhetünk, nincs a fejünkben az a zug, ahová lepihenhetnek a gondolataink. Pusztító egy gépezet ez, hatalomvágy és a vagyon élteti. És mindenkit elér.
Pedig csak ennyi kéne hozzá. Értsük meg. Ezt kívánom.
Ha eljutunk ide, akkor többé nem lesz hatalma senkinek sem felettünk, feletted sem. A szemellenző a lovat nyugtatja, nem látja a mások által zavarónak gondolt dolgokat és oda fókuszál, ahová mondják neki. Pedig a világ egyben szép, nem a csőbe nézve.
Ezt sosem fogják megérteni azok, akik a pénz hatalmával élnek. Akik a pénz hatalmával visszaélnek. Pedig aki szelet vet, vihart arat. És ha már elfogyott az utolsó ellenségkép is, ha majd ez a nép belefáradt az emberöltőnyi harcba, amikor megette az utolsó újságcikket is, kiitta az utolsó csepp vizet a földből és meghallgatta az utolsó koholt vádat és mocskos hazugságot is, na akkor fogja talán végre azt mondani, hogy nem, ne tovább. Mert nem ezt akarta. Senki nem ezt akarta. Tavaszi szellőt akart a parkban, ahol a lányok összenevetnek a fiúk háta mögött, ahol az öreg fagylaltárus odakacsint és még rápakol egy gombócot cinkosságból, ahol újra az számít majd, hogy békében éljünk egymással. Mert építeni csak békében lehet. És itt most háború van: magyar harapja a magyar torkát
És ez rosszabb, ez gonoszabb, mint bármi más.
Voliá, itt tartunk. Ide jutottunk. És ez a mi hibánk. Nem kellett volna.
--------------------------
Ott voltam, gyertyát gyújtottam, eszembe jutott mindenki, akit szerettem, de nincsen már itt, elképzeltem, mit mondanának, mit szólnának ehhez és megnyugodtam: ez a helyes.
Kérdezték, miért mentem?
Azért, mert a Szőlő utca egy szimbólum, benne van minden, sokkal több, mint a falak és sokkal több annál is, mint ami mögöttük történt.
A Szőlő utca minden: a hatalom, az azzal való visszaélés, az erőszak és a hazugság, a hallgatás, a gyengék elnyomása és kihasználása, a legmocskosabb bűn, a korrupció és az egymás fejéhez tartott pisztolyok, a mexikói felállás, a szerecsenmosdatás és kudarc, a budaigyulák.
Ennek a sírján gyújtottam a gyertyát, mert elegem van belőle. És abból, hogy éket ver az emberek közé.
Ennek az országnak nem egy színe van. Hanem három. A világnak pedig sok.
#szőlőutca #szimbólum #elégmár
Fotó: Németh Dániel, 444
2025. december 15. (hétfő), 06:25
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.
