Karácsony estéjén eltűnt a férjem – másnap reggel egy hároméves kislánnyal tért haza!” Karácsony estét varázslatossá akartam tenni a gyerekeink, Péter (7) és Ákos (5) számára. Egész nap főztem a kedvenc ételeiket, előkészítettem a sütiket a Mikulásnak, és mindent tökéletesre akartam csinálni. A férjem, Tamás, akivel kilenc éve voltunk házasok, azonban egész nap zavartnak és furcsának tűnt, állandóan a telefonjába merült. Este 7 óra körül, amikor épp a sült sonkát tálaltam volna fel, Tamás hirtelen azt mondta: „Elfelejtettem valamit, mindjárt jövök,” majd az ajtón keresztül távozott, mielőtt bármit is mondhattam volna. A fiúk túlságosan lekötötték magukat azzal, hogy arról vitatkoztak, hogyan repülnek a Mikulás szánhúzó rénszarvasai, így nem vették észre, hogy az apjuk eltűnt. Esti mesét ígértem nekik, amikor hazaér, de Tamás sehol sem volt. Éjfélre már a telefonomat szorongattam, de a hívásaimra nem válaszolt. Másnap reggel 6-kor nyikorgó ajtó hangjára ébredtem. Megkönnyebbültem, amikor megláttam, hogy Tamás épségben hazatért, de ez az érzés pillanatok alatt eltűnt, amikor megláttam, hogy egy hároméves kislányt tart a karjában. „Tamás,” suttogtam remegve. „Ki ez a gyerek?” A férjem csak lerakta a kislányt a kanapéra, levette a kabátját, és annyit mondott: „Sajnálom.” „Sajnálod?” – emeltem fel a hangom. „Egész éjszaka távol voltál, és most egy gyerekkel sétálsz be? Mi ez az egész?!” ⬇️
Karácsony estéjén eltűnt a férjem – másnap reggel egy hároméves kislánnyal tért haza
Az elmúlt karácsony estéje örökre megváltoztatta az életem. /A férjem, Tamás, eltűnt minden magyarázat nélkül, és másnap reggel egy hároméves kislánnyal jelent meg az ajtónkban\./
A történet akkor kezdődött, amikor még úgy gondoltam, hogy Tamással kilenc év házasság után stabil alapokon állunk. A két kisfiunk, Péter (7) és Ákos (5), adták az életünk értelmét. A hétköznapjaink nem voltak tökéletesek, de mindig azt hittem, hogy együtt megoldjuk a problémáinkat.
A karácsonyi időszak mindig különleges volt számomra. Imádtam varázslatossá tenni az ünnepeket a fiúk számára: sütöttem a Mikulásnak szánt sütiket, listát készítettem a legjobb karácsonyi filmekről, és előkészítettem a gyerekek új pizsamáit. Idén sem volt ez másképp – vagyis, azt hittem.
Tamás azonban furcsán viselkedett. Egész nap a telefonját nyomkodta, és idegesen járkált fel-alá a konyhában.
– Valami baj van? – kérdeztem tőle többször is.
– Csak munka, semmi fontos – válaszolta röviden. Ez nem volt szokatlan tőle, de bosszantó volt, hogy ennyire kívülállónak tűnt az ünnepek során.
Az eltűnés
Este 7 körül éppen a sült sonkát készítettem elő, amikor Tamás hirtelen felvette a kabátját és az ajtó felé indult.
– El kell intéznem valamit. Mindjárt jövök – mormogta.
– Most?! Karácsony este van, Tamás! A fiúk várják, hogy megnézzék a filmeket veled, és elmondják a szokásos esti mesét! – szóltam rá, de már az ajtón kívül volt.
A fiúk először észre sem vették, hogy az apjuk eltűnt.
Az aggodalom
Az órák teltek, de Tamás nem tért vissza. Éjfélkor már nem csak dühös voltam, hanem komolyan aggódtam is. Mi történhetett vele? Miért nem veszi fel a telefont?
Éjjel 6 órakor a bejárati ajtó nyikorgására ébredtem. Megkönnyebbülten láttam, hogy él és egészséges, de ez az érzés hamar eltűnt, amikor megláttam, hogy egy kisgyermeket tart a karjában.
A kislány hároméves lehetett, könnyek csíkozták az arcát, és egy plüssmackót szorongatott.
– Tamás… Ki ez a gyerek? – kérdeztem döbbenten.
Tamás nem válaszolt azonnal, csak letette a kislányt a kanapéra, mintha teljesen természetes lenne, hogy idehozta őt.
– Beszélj velem! – követeltem.
– Ő az én lányom – mondta végül.
Az igazság feltárul
Kiderült, hogy a kislány, akit Évinek hívnak, Tamás egy régi barátnőjétől, Klarától született.
– Ezt nem gondolhatod komolyan! – fakadtam ki. – Titokban tartottad előlem, hogy van egy másik gyereked? És most azt várod, hogy én neveljem fel?
– Tudom, hogy ez sokkoló, Norbi, de Évinek most szüksége van ránk – próbált magyarázkodni.
Aznap reggel, amikor a fiúk meglátták Évit, Tamás egyszerűen azt mondta nekik, hogy ő az új játszótársuk. A gyerekek izgatottan fogadták, de én teljesen összeomlottam.
Az újrakezdés
Az elkövetkező napokban csendesen terveztem a jövőt. Találkoztam egy ügyvéddel, külön bankszámlát nyitottam, és lakást kezdtem keresni.
Újév napján mindent hátrahagyva elköltöztem a fiúkkal. Tamásnak egy levelet hagytam a konyhapulton:
"Tamás,Nem fogom hagyni, hogy magaddal ránts minket. Elválok tőled, és a fiúkat magamnál tartom. Évit visszaviszem a nagynénjéhez, aki igazán szeretheti őt. Soha többé ne keresd őket se engem, hacsak nem az ügyvéden keresztül. Boldog új évet!"
Soha nem néztem vissza, és azóta új életet kezdtem a gyerekeimmel. Ez a történet rávilágított arra, hogy milyen fontos a tisztesség és a bizalom egy kapcsolatban – és hogy néha a legnehezebb döntések vezetnek a legjobb újrakezdéshez.
2025. január 04. (szombat), 21:15
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.
