Késő délután volt, amikor a 16 éves Kristóf besétált a bejárati ajtón, karjában egy csecsemőt tartva. Édesanyja, Mária épp a konyhában volt, és amikor felnézett, a szeme döbbenten elkerekedett. — Kristóf, honnan szerezted azt a babát?! — kérdezte követelőző hangon, miközben sietve odarohant. Kristóf idegesnek tűnt, de elszántan állta anyja tekintetét. — Anya, a parkban találtam teljesen egyedül. Senki nem volt a közelben, és már sötétedett. Nem tudtam, mit tehetnék, ezért hazahoztam. Mária szíve hevesen dobogott, ahogy a kisbabára nézett. A pici alig lehetett néhány hónapos, meleg takaróba bugyolálva pislogott álmosan. Az asszony egy pillanatig habozott, majd azonnal előkapta a telefonját, és tárcsázta a rendőrséget, hogy elmagyarázza a helyzetet. Perceken belül megérkeztek a rendőrök. Kristóf elmesélte nekik, hogyan találta meg a babát egy padon a játszótér közelében, gondosan betakarva, de teljesen egyedül. Az egyik rendőr, Dániel őrmester, egy pillanatig mélyen Kristóf szemébe nézett, majd megszólalt: — Tudom, mit tettél… ⬇️ Olvassa el a folytatást a megjegyzésekben!
A TALÁLT BABA
Késő este volt, amikor Kristóf, a 16 éves fiú, belépett a bejárati ajtón. Az arca kipirult volt, a kabátja gyűrött, és karjában egy takaróba bugyolált kisbabát tartott.
— Kristóf, honnan szerezted ezt a babát?! — kiáltott fel az anyja, Mária, miközben gyors léptekkel sietett oda hozzá. /Szeme tágra nyílt a döbbenettől, ahogy a fiú felé tartotta az alvó csecsemőt\./
Kristóf idegesen nyelt egyet, de nem hátrált meg.
— Anya, a parkban találtam teljesen egyedül. Senki nem volt a közelben, és már kezdett sötétedni… Nem tudtam, mit tegyek, ezért hazahoztam.
Mária szíve hevesen dobogott.
— Egyedül volt?! — kérdezte az asszony hitetlenkedve. — Biztos, hogy nem volt a közelben senki? Egy felnőtt, egy szülő vagy egy másik gyerek?
Kristóf a fejét rázta. — Senki, anya. Egyedül volt egy padon, a játszótér mellett. Kicsit később egy kutyát sétáltató nő elhaladt mellettem, de ő sem látott senkit.
Mária megdöbbenve nézett a fiára, majd gyorsan elővette a telefonját.
— Hívom a rendőrséget.
Kristóf idegesen figyelte, ahogy anyja a füléhez emeli a mobilt. Közben óvatosan leült a kanapéra, még mindig óvva tartva a babát, aki ekkor megmozdult, és egy apró, álmos nyögést hallatott.
— Itt Mészáros Mária vagyok, szeretnék bejelenteni egy… nos, egy talált csecsemőt… — mondta az anyja a telefonba. Egy rövid szünet után folytatta: — A fiam a parkban találta, teljesen egyedül volt. Kérem, küldjenek valakit!
Pár percen belül megérkeztek a járőrök.
— Jó estét! Önök hívtak a talált babáról? — kérdezte Dániel őrmester, belépve az előszobába.
— Igen, én vagyok az édesanyja, ő pedig a fiam, Kristóf. — felelte Mária gyorsan. — Ő találta a csecsemőt a játszótér mellett egy padon.
Dániel őrmester végignézett Kristófon, majd a kezében lévő babára szegezte tekintetét. Egy pillanatig csönd volt, majd komolyan megszólalt:
— Tudom, mit tettél…
Kristóf lélegzete elakadt.
— …Helyesen cselekedtél, hogy biztonságba hoztad.
A fiú szinte érezte, ahogy a feszültség kiszáll a vállából.
— Én csak… csak nem akartam ott hagyni… — mondta halkan.
Kata főtörzsőrmester óvatosan előrelépett, és barátságosan megszólalt:
— Megnézhetem a babát?
Kristóf bólintott, és óvatosan átadta neki a takaróba burkolt apró testet. Kata óvatosan tartotta meg a gyermeket, és gyorsan szemügyre vette.
— Jól van, nincs rajta sérülés.
Dániel bólintott, majd Máriához és Kristófhoz fordult.
— Fel kell tennünk néhány kérdést. Pontosan hol és mikor találtad a babát? Volt a közelben valami tárgy? Egy táska, egy üzenet, bármi?
Kristóf összeszedte a gondolatait. — Kb. egy órája találtam, a nagy tölgyfa melletti padon. Csak egy pléd volt köré tekerve, más semmi.
— És nem láttál senkit, aki gyanúsan viselkedett volna?
— Nem. Egyszerűen csak ott volt, egyedül.
Mária aggódva figyelte, ahogy a rendőrök jegyzetelnek.
— Mi lesz most a babával? — kérdezte csendesen.
Kata szelíden elmosolyodott. — Most kórházba visszük kivizsgálásra, és közben megpróbáljuk megtalálni a családját. Ha nem jelentkezik érte senki, a gyermekvédelmi szolgálat gondoskodik róla.
Kristóf szíve elszorult a gondolattól, hogy a kisbaba árván maradhat.
— Lehetne… lehetne, hogy nálunk maradjon, amíg megtalálják a szüleit? — kérdezte hirtelen.
Mária meglepetten kapta rá a fejét. — Kristóf…
Dániel kedves, de határozott hangon felelt:
— Ezt sajnos nem így intézik. A babát a megfelelő ellátásba kell helyezni.
Kristóf csalódottan nézett le a takaróra. — Csak azt akartam, hogy ne kelljen egyedül lennie egy idegen helyen.
Kata finoman megsimogatta Kristóf vállát. — Tudod, az, hogy így aggódsz érte, azt mutatja, milyen jó szíved van. Egy dolgot biztosra vehetsz: nem hagyjuk magára.
Kristóf bólintott, és nézte, ahogy Kata a babát egy erre a célra hozott hordozóba helyezi. A kicsi most már nyugodtan aludt.
Amikor a rendőrök elindultak az autó felé, Mária megszorította a fia kezét.
— Büszke vagyok rád, Kristóf.
A fiú halványan elmosolyodott, de a szívében még mindig ott volt egy kis szorongás. Vajon ki volt ez a baba? Miért hagyták el? És vajon egyszer majd megtudja az igazságot?
2025. március 19. (szerda), 16:51
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.
