Könnyeim csordultak, mikor ezt a verset olvastam. Nyugdíjasok át fogják érezni, ezt a megható verset
Hirdetés
Hirdetés
KÖNNYEIM CSOROGTAK MIKKOR -E VERSET OLVASTAM !MOST ÉN VAGYOK AZ AKI MINDIG VÁR .
Megint haza indulok nemsokáraNagy, néma csend borul a kis szobára.Üres, kihalt lett, az ajtaja zárt.Nincs már ott, aki eddig haza várt.
/Békülten kimondom\:Elköltözött\./
Hirdetés
Nem lakik többé az élők között.
Ó, hogy várt mindig, milyen nehezen!Szorongva leste, mikor érkezem.S egyszer csak elébe léptem,Hogy felragyogott az a kedves kék szem!Pedig szolgálatom hívó szaváraÉn olyan gyakran hagytam őt magára,
Hirdetés
És neki úgy fájt minden búcsúvétel:Körül tipegett anyai féltéssel...Amíg csomagoltam és rendezgettemSzeme kísért...csendesen ült mellettems bele sűrítve szóba annyit mondott!Azután...egyszer ő is útra kelt.Végső tekintetével átölelt,És indult...hangtalanul, csendesen.Elment! Elment! Hiába keresem.
Ő utazott el!-ismételgetem:Tudta, hogy örök hajlék hívja fennÉs most, előre ment és haza vár,Csak egy kevés idő van hátra már,S ha véget érnek próbák,földi harcokMegint meglátom azt a kedves arcotOtt, ahol többé nem kell búcsút venni-
Hirdetés
Kicsiny szobánk most csendesen fogad,De csendje is tud drága titkokat...Hogy várt mindeddig....hogyne várna rám:
2019. február 14. (csütörtök), 18:03
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.
